Biztos vagyok abban, hogy ez az egyik olyan étel, amit leggyakrabban szoktak bográcsban főzni. És mint minden hasonlónak, ennek is kicsit más íze van, ha így készül.

Nálunk most azért került sorra, mert újabb olyan hétvégére készülünk, amit barátokkal töltünk együtt. Jó pár éves kialakult hagyományaink szerint olyan gulyásleves lesz az ebéd, amit kész pörköltből készítünk – ahogy már egyszer meséltem – úgy, hogy mindenki pörköltjét összefőzzük.

És ha már úgyis kell főzni ilyet, akkor persze nagyobb adagot, hogy jusson legalább egy külön ebédre is.

Nyáron, bográcsban egy kicsikét másképp főzöm a pörköltet, mint télen, lábosban. Most bő másfél kiló sertéslapockából főztem, nem volt zsíros, de a már többször emlegetett kényességem, háklisságom miatt minden hártyát lehámoztam róla, úgy vágtam föl kisebb kockára a húst.

Először füstölt szalonna zsírját kisütöttem, erre került a négy fej kockázott hagyma. Alig kezdett üvegesedni, beletettem két zöldpaprikát, ugyancsak kockára vágva. Amikor kezdett puhulni, beletettem pirospaprikát (nem keveset, én úgy szeretem, ha a pörköltféle szép piros) és a húst. Addig forgattam-kevertem, amíg a hús kivilágosodott. Ekkor megsóztam, hozzátettem három paradicsomot, azt is felvágva. Amikor elfőtte a paradicsom és a saját levét, párszor kevés vízzel pótoltam, amíg elkészült.

Lustaságom okán nem nokedli, hanem tarhonya volt a köret. De azért annyira nem voltam lusta, hogy salátát ne készítsek.