A lekvárfőzés azzal kezdődött, hogy elmentünk barackot „szedd magadni”. Jól bevált helyen, más évben is ott szedtünk, most sem okozott csalódást. Nagyon jó fajta, finom barack, amit szedés közben többször is ellenőriztem, kóstolásos módszerrel. A terv szerint tíz kilót akartam, a vége 15 lett. Ebből persze valamennyit félretettem evésre.

Én a barackból egészen hagyományos lekvárt, egészen hagyományosan főzök. (Például az eperdzsemnél használok zselésítőt, bár kevesebbet, mint a zacskóra írt adag.) Valahogy úgy érzem, hogy ez az a lekvár, amelyiknél a legnagyobb a különbség az ipari és a házi között.

A barackot nem hámoztam meg, a héja kissé pikánsabbá teszi, és egyúttal természetes sűrítőként is szolgál. Jól megmostam, kivettem a magját, kivágtam az esetleges hibákat. Húsdarálón ledaráltam, közben adagonként megmértem. Így tisztán összesen 10,6 kg lett. Először kisebb lángra (fokozatra) tettem főni, aztán ahogy a melegedéstől először hígul, erősítettem annyira, hogy folyamatosan rotyogjon, időnként megkavartam. Kénytelen voltam két nagy edényben főzni, csak így fért be.

Amikor végre hígulás helyett már sűrűsödni kezdett, beletettem a cukrot; összesen 4 kilót,vagyis kilónként majdnem 40 dkg-ot. (A régi kottám, amely szerint évek óta főzöm, 40–70 dkg-ot ír, ami persze függ attól, hogy milyen édes a barack, no meg hogy mennyire édesen szereti a család.) A cukorral tovább főztem, néha kavargatva, amíg elég sűrűnek találtam. Ezt úgy szoktam ellenőrizni, hogy egy kanállal kiteszek belőle egy kistányérra, és ha hűlés után jónak látszik, akkor kész. De persze ez nem olyan sűrű, mint egy zselé, nem is az a célom. Belekevertem két mokkáskanál citromsavat, ettől szép lesz a színe is azonkívül, hogy picit még pikánsabbá teszi. Én tartósítót is használok, nátrium-benzoátot, amit a kikapcsolás után kevertem bele, edényenként egy csapott mokkáskanállal. (Valahogy nem hiszem, hogy ekkora mennyiség ártalmas lenne, viszont általában nem évente főzök lekvárt, ezért nem baj, ha több évig is megmarad, ahogy eddig is tette.)

A végén a két edényből összeöntöttem egybe, addigra nagyjából befért, hogy mindenképpen egyforma legyen az egész adag.

Forrón üvegekbe töltöttem, aztán a szokásos száraz dunsztba, pokrócok, ilyesmik közé. Most még ott pihen. Holnap majd kiveszem, áttörölgetem az üvegeket, hiszen itt-ott lecsurgott, ahogy töltöttem, és forrón csak úgy nagyjából szedtem le. Aztán mindegyik kap egy címkét, és mehetnek a spájzba, amíg egy részét a gyerekeim el nem viszik, hiszen nem csak magunknak csináltam ilyen adagot.