Megfőztem az idei első karalábét, mivel szeretjük, biztos lesz még máskor is. De ez még önmagában nem lenne érdekes, hiszen volt már igazi, rendes töltött karalábé, meg volt olyan is, ami nem töltött, csak húsgombócos. Ez utóbbi akkor jó, ha túl nagy a karalábé töltésre, illetve esetleg télen, ha felkockázva teszek el a fagyasztóba. Volt már ilyen, amikor valakitől kaptam egészen óriási és nagyon finom, saját termésű karalábét.

Most az az oka, hogy mégis írok róla, hogy most ezt bográcsban főztem. Jó példa arra, hogy nem csak a klasszikus bográcsos ételeket lehet így elkészíteni. Ha valakinek kedve van, tűzrakóhelye is van, fája is van, mert valahogy az mindig termelődik a kertben, akkor miért ne?

Egyébként ugyanúgy főztem, mint máskor, most megtöltöttem a karalábékat, de a kimaradt húst most semmibe nem töltöttem (nem volt szép a levele), csak natúr gombócként tettem mellé. Arra próbáltunk vigyázni, hogy ne legyen túl erős a tűz. A végén a tejfölös habarás előtt kivettem a töltelékeket, és amikor összeforrt, visszatettem, hogy össze ne törjenek. Ez a lábosban egyszerűbb, de azért nem nagy gond.

A petrezselyem egészen friss volt, amúgy is le kellett vágni a tavalyiból kilevelezetteket, mert különben virágot, magot termel. Már az újak is kibújtak, de az még nem vágható méretű. Szívesen tettem volna bele egy kis kaprot is – szerintem az is illik hozzá –, de valamiért az az én kertecskémben nem marad meg. Mindenki azt mondja, hogy a kaprot kiirtani sem lehet, ehhez képest én minden évben megpróbálkozom az ültetéssel, sikertelenül.