A pékné biztos nem pontosan így csinálta, neki ott volt a jó kis kemencéje, amibe be tudta tenni, miután a kenyér már elkészült, aztán jó sokáig békén hagyta, végül megpuhult, meg is sült a csülök.
Én – kemence híján – gyorsítom, egyszerűsítem a dolgot azzal, hogy a nyers csülköt először kuktában megfőzöm. Szép nagy, másfél kilós, mégsem túl zsíros darabot sikerült venni. A csont mellett bevágtam, így gyorsabban is fő meg, de a lényeg, hogy jobban átveszi a főzőlébe tett fűszerek ízét. Beleraktam egy jó fél fej fokhagymát, a gerezdeket föl is szeleteltem, hogy még jobban kiadja az ízét, két babérlevelet, 15 szem egész borsot. Szoktam még szegfűborsot is, de kiderült, hogy rendetlen vagyok, mert az kifogyott, és nem pótoltam. Viszont volt gyömbér, gondoltam, egy darabka belőle nem árthat, tehát azt is tettem, valamint pár szem köménymagot. Ezeket mind egy nagy fűszerlabdába pakoltam, hogy a végén ne kelljen halászgatni. Most tanultam valakitől, hogy piros aranyat is tesz bele, tetszett az ötlet, de nekem csak házi változat volt, ezért azt, a sós darált paprikát, vitapricot (pritamint) használtam, egy jó teáskanálnyit. Ezenkívül persze só is kell hozzá. Egy óra főzés után néztem meg, de kellett még kb. negyedóra, amíg elég puhának találtam. Ez az a pillanat, amikor ki lehet venni a csontot belőle.
Közben meghámoztam egy kiló krumplit, kockára vágtam. Majdnem ugyanannyi hagymát is megtisztítottam – mi jó sok hagymával szeretjük –, igyekeztem kicsi darabokat venni, sajnos, akkorát nem kaptam, amit egyben hagyhattam volna (pedig az a legjobb), így ketté-, illetve négybe vágtam.
A krumpli-hagyma keveréket tepsibe terítettem, rámertem a csülök főzőlevéből annyit, ami majdnem ellepte, lefedve tettem a forró sütőbe. Amikor a krumpli megpuhult, szétkotortam, és a tepsi közepére fektettem a csülköt, bőrével fölfelé. A bőrét ekkor már könnyen bevagdaltam, kockásra. Maximális fokozaton addig sütöttem, amíg jól megpirult. Közben háromszor sörrel megkentem a bőrt, így ropogós lesz, de porhanyósabb.
Ehhez feltétlenül savanyúságot is kell enni, ecetes sült paprikát választottunk – ez nem saját készítés, de jó.
Utolsó kommentek