Ez volt a második próba a házi elektromos füstölő készülékkel. (Az első volt a csirkemell.)

Talán már meséltem, hogy ez az egyik viszonylag zsíros húsféle, amivel el-elcsábulok, amikor meglátom a pultban, főleg, ha jó húsos, nem nagyon porcogós darabról van szó. (Persze a nyers császárhúsra gondolok. Nem azonos a füstölt-főtt császárhússal.)

Szeretjük sülten is, főve – abált szalonnaként elkészítve – is. Gondoltam, új lehetőség lesz ezek kombinálása, megtoldva a füstöléssel, ami további ízt ad.

Először a darabokat megfőztem. Minden darabot megsóztam, aztán mellé a fazékba elég sok megtisztított, durván felvágott fokhagymát, szemes borsot, két babérlevelet tettem. Annyi vízben, amennyi ellepte, puhára főztem. A vízben hagytam kihűlni, aztán leszűrtem, jól lecsöpögtettem. Rápakoltam a füstölő rácsára, miután a megfelelő tálcán elhelyeztem a benedvesített faforgácsot és tealeveleket. Befűtöttem, lecsuktam. Kb. 15 perc után megfordítgattam a szalonnákat, és újabb 15–20 percig füstöltem. Mivel ez már főtt volt, azon nem kellett aggódnom, hogy nehogy nyers maradjon a közepe. Akkor döntöttem úgy, hogy elkészült, amikor már szép, barnás színt kapott.

Jól lehűtve, kenyérrel ettük. Csak enyhén volt érezhető a füstös íz, már előbb rájöttem, hogy kicsit túl puhára főztem, legközelebb – mert lesz következő alkalom – jóval kevésbé fogom megfőzni.

Nekem ennek ellenére, vagy ezzel együtt is nagyon ízlett, a páromnak kevésbé. Persze az ilyen – melegen, házilag füstölt – dolgokon nem egészen a megszokott, nagyon füstös ízt kell keresni, mint például egy füstölt szárazkolbász, esetleg éppen füstölt csülök. Ez enyhébb, de szerintem kellemes.