Ez az uborka majdnem olyan nagy kedvencem, mint a kovászos. Sokkal jobban szeretem étel mellé savanyúságként is, mint akár az ecetes, akár a csemege uborkát. Salátákba pedig – mint például az orosz hússaláta vagy a majonézes krumplisaláta – szerintem összehasonlíthatatlanul jobb. (Persze ez az én ízlésem, az én véleményem.)

Ennek ellenére általában nem rakok el ilyet, mert a spájzom elég meleg, ami nem túl jó, másrészt azért sem, mert előfordult már, hogy megromlott. Igaz, az elég érdekes eset volt, ugyanis egy része tökéletes lett, a többi pedig megpenészedett. Pedig egyszerre, egyformán csináltam. És mivel nem tudtam rájönni az okára, hosszú időre elment a kedvem a próbálkozástól is.

Most azonban úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, újra megpróbálom. Rengeteg receptet elolvastam hozzá, főleg oroszokat, mert ez ott sokkal elterjedtebb, mint itt, de persze azért találtam magyar receptet is, például az Ínyesmester könyvében is. Ezeket kombinálva készült el végül az én hat üveg sós vizes uborkám.

Hogy történik-e baja, az csak később derül ki, megígérem, akárhogy lesz, beszámolok róla. Mindenesetre leírom pontosan, hogy ha sikerül, már ne kelljen keresgélni.

Hozzávalók:

Uborka – pár darab híján három kg, kisebbeket, 8-10 centiseket választottam, részben jobban kitöltik a helyet az üvegben, de én kovászosnak is inkább ekkorákat szoktam venni.
Fűszernövények: kapor, fokhagyma, meggyfalevél, tormalevél, bazsalikom, borsika. (Lehet még fokozni, egyes receptek ajánlják: feketeribizli-levél, erős paprika/csili, szemes bors, esetleg a levél helyett torma.)
Só.
Víz.

A befőttes üvegeket jó alaposan kimostam, fertőtlenítés céljából elég felforralt, forró vízzel átöblíteni.

Az uborkát hideg, folyó vízben jól megmostam, aztán hideg vízben áztattam – minimum két órát, de tovább is lehet, ettől lesz majd jó ropogós.

Ezután a végeket levágtam.

Az üvegek aljára elosztottam a fűszereket, belepakoltam az uborkát, jó szorosan. A levéhez forralatlan hideg vízben literenként két evőkanál sót feloldottam, ezt az üvegekben lévő uborkára öntöttem.

Így, nem lezárva, csak letakarva hagytam az uborkát három napig. Akkor a tetején keletkezett habot leszedtem, a levet lábosba öntöttem, felforraltam, a további habot is leszedtem. Ezt a levet forrón öntöttem az üvegekben lévő uborkára. Állni hagytam, amíg langyosra hűlt. Ezután ismét leöntöttem a lábosba, újra felforraltam, és forrón visszaöntöttem. (Az eredetileg bekevert sós vízből félretettem, ha kevés lett volna a lé, akkor azt felforralva lehet pótolni, hogy jól elfedje az üvegben az uborkát.)

A dupla biztonság kedvéért az üvegeket forrón, gyorsan lezártam, és pokrócba csomagoltam, vagyis száraz dunsztba tettem másnapig.

A leve kissé zavaros, ilyennek kell lennie. Amikor kihűlve a kamrába tettem, lassan kitisztult, leülepedett, de nem teljesen.

Ez az az uborka, amit az orosz receptek vodkához ajánlanak. (Azért sok minden máshoz is jó, a salátákon kívül akár sima zsíros kenyérhez is.)