Ez az a műfaj, hogy mindenfélét összerakok, összesütöm. Én szeretem az ilyesmit, még úgy is, hogy keletkezik néhány piszkos edény közben, de mire elkészül a sütőben, addigra ezeket elmosom, és így a végén már csak „egy marad”, meg a tányérok, evőeszköz, de hát az meg mindenképpen vele jár.

Előzőleg – tervszerűen – a kockára vágott krumpliból többet főztem, ez tehát adott volt. Csirkemell-filét kis darabokra vágtam, zöldfűszeres sóval és fokhagyma-granulátummal megszórtam. Egy szép nagy padlizsánt karikára felvágtam, nem sóztam, mert a magjai nem is látszottak, így biztos voltam benne, hogy nem lesz keserű. Egy nagyobb fej hagymát csíkokra vágtam.

Először a húst pirítottam meg, pár perc alatt, mivel a csirkemell igen hamar elkészül. (Ízlés szerint persze lehet másféle húsból is.) Kivettem a serpenyőből, azután a hagyma következett, amit világosra sütöttem, szintén kihalásztam. Sorban megpirítottam a padlizsánokat is, végül kicsit a krumplit is átforgattam a visszamaradt olajon.

A sorrend szerintem azért érdekes, mert így az egyes alkotórészek átadják egymásnak a jó ízeket.

Jénai tálba alulra a krumplit terítettem el, rá a húst, arra a padlizsánokat, a hagymát. Befedtem egy karikára vágott paradicsommal.

Sütőbe tettem, kb. 200 fokra addig, amíg a paradicsom először puhulni, majd sülni kezdett. Akkor megszórtam reszelt sajttal, és még annyi időre tettem vissza, amíg a sajt rásült.

Megjegyzés: igaz, hogy a padlizsán sütés közben elég sok olajat képes „meginni”, de később, ahogy pirul, ezt kiengedi. De mégis szűrőbe tettem félre, jól lecsorgott róla a maradék olaj is, ezt utána rá is öntöttem a krumplira.