A vasárnapi ebédünk a gombhoz a kabát módszer szerint alakult ki, ugyanis eszembe jutott, hogy túrógombócot ennék, de mivel az mégsem egy teljes ebéd, kitaláltam elé egy levest (majd az is következik).
A túrógombóc az egyik legegyszerűbb édesség, mégis változatosan lehet megcsinálni. Én már egy ideje zsemlemorzsa helyett pirított dióba forgatom. Nyáron az epres öntettel nagyon szerettük, most, hogy a narancsnak van itt az ideje, gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is volt.
Négy nagyobb narancsot meghámoztam, kis darabokra vágtam. Annyi vízzel, ami éppen ellepte, főzni kezdtem. Beletettem még egy bő evőkanál cukrot is, csak addig főztem, amíg elkészítettem a habarást hozzá. Két teáskanál vaníliás pudingport (először keményítőt akartam, de aztán úgy döntöttem, hogy az a kis ízesítés nem fog ártani) simára kevertem egy kevés vízzel, majd egy pohár tejföllel. Ezt apránként a narancshoz kevertem, kicsit még forraltam, és kész is. A mártást már előző nap megcsináltam, hogy hidegen kerüljön a friss, meleg gombócok mellé.
Milyen érdekes, tegnap beszéltem a lányommal, megtudtam, hogy náluk is túrógombóc volt vasárnap. Szokás szerint belenéztem a gasztroblogokba, és láttam, hogy még többeknél is most került terítékre, különböző változatokban.
Utolsó kommentek