Más néven rozsdás marhahús. Ez az a módszer, ahogy a marhahúsnak nem csak a drágább részeit lehet finoman elkészíteni. Vettem egy szép darab lapockát, és több részre szétosztottam. A „gömbölyű” részéből féltenyérnyi szeleteket, ennek széléből kockákat vágtam, a többit pedig egyben, leveshez szánom.

Két fej hagymát felkockáztam, olajon éppen csak átforgattam. Félrehúztam a lábos szélére, és egyenként beletettem a hússzeleteket úgy, hogy mindkét oldalukon kicsit megpiruljanak, utána beletettem két nagyobb gerezd felvagdalt fokhagymát. Ezután lefedtem, ekkor kiengedi a saját levét.

A továbbiakban, időnként megforgatva, többször hagytam elfőni a levet, akkor egy kicsit pirult is, aztán egyszerre csak kevés vízzel pótoltam. Amikor kb. félpuhának éreztem, megsóztam, a sózást részben vitapriccal – pritamin, sós darált piros paprika – értem el, őrölt köménnyel, borssal, kevés kakukkfűvel, rozmaringgal (csak annyival, hogy egyik se érződjön külön) megszórtam. Később még egy kanál mustárt is kevertem hozzá. Mire megpuhult a hús, jó sűrű, sötét színű szaft keletkezett alatta.

A köret pedig „lusta krumplikrokett” volt, ezt jobban szeretem, mint a szabályos krokettet, azért is, mert könnyebb megcsinálni, de azért is, mert átvitt értelemben is könnyebb, nagyon kevés liszt van benne, és nem szív magába sok olajat.

Díszítésként csak egy kis metélőfokhagymát szórtam rá.