Még egy gyengeségemet bevallom; mindig veszek egy csomó mindent, hogy legyen vésztartalék. Hogy mire? Nem tudom, bármilyen, előre nem látható esetre, betegség, hófúvás (ilyenkor ez nagyon fenyeget ;), lustaság. Például ezért, mindig van itthon húskonzerv. Régebben voltak egész kellemes, ehető húskonzervek, most meg... törhetem a fejem, hogy mire használjam, ha már van.

Zsemle meg azért volt, mert amikor éppen vásároltunk, még volt itthon egy kevés kenyér, csak egy kis kiegészítést akartunk venni hozzá, de persze nem fogyott el. Így összeházasítottam őket.

Tölteni tulajdonképpen a kicsi, a régifajta császárzsemle lenne az igazi. (Lehet még valahol olyat kapni?) Annak levágnám a tetejét, és megtölteném az egészet. Ezt a mostanit ahhoz túl nagynak találtam, így kettévágtam őket, kicsipkedtem a belét.

A töltelék amolyan „körülnézős” alapon készült, mi is legyen még benne. Először villával szétnyomkodtam a húskonzervet, a zsemlebelet rátettem, kevés tejjel meglocsoltam. Pillanatok alatt szétázott, azt is belekevertem. Csirkezsíron (sütésből maradt, fűszeres) két felvágott hagymát megpirítottam, tettem hozzá két gerezd fokhagymát is, kihűlés után a masszához adtam. Került még bele egy marék reszelt sajt, fűszerek; petrezselyem, oreganó, bazsalikom. Éppen volt egy bontott „cottage cheese”, vagyis kis golyócskákból álló túró, hát abból is tettem két kanállal, hogy egy kicsit pikánsabb legyen (ha ez nincs, akkor mustárt raktam volna). Egy egész tojással kevertem még össze, aztán beletöltöttem a zsemlék üregébe. Kis ideig állni hagytam – tepsiben, sütőpapíron – hogy a zsemle kicsit beszívja a nedvességet, aztán 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.

Salátával nekünk ez elég egy hétköznapi ebédre, de vacsorára sem nagy ügy elkészíteni, és így nem is olyan vacak ez a húskonzerv. Akár vendégeknek is jó, ugyanúgy, mint bármilyen másfajta melegszendvics.