Csak egy kis beszámoló arról, hogy mit ettünk a közelmúltban. Amint látszik, csupa olyan, amit már máskor is főztem és írtam. Az egyetlen különbség, hogy most kihasználtam nyár adta lehetőségeket, aminek nem győzök eléggé örülni.
Az oldalas (nem túl sok) zsírban sült, először csak sót és fokhagymát raktam a húsra, lassan forraltam. Amikor a saját levét kezdte elfőni – ezt a rotyogás sercegésre váltásából meg lehet hallani – beletettem két csíkokra vágott új főzőhagymát, két ugyancsak felvagdalt paradicsomot és egy zöldpaprikát. A fokhagyma is új, de már fejes volt, a szára még nem kezdett száradni, ezért azt is mellédobtam. Mire újra rendesen sülni kezdett, puha, kívül ropogós és szép piros volt a hús.
A most többségében valóban apró újkrumpli eléggé becsapott, mert nem lehetett egészen friss, kicsit már nehezebben jött le a héja, mint illene. Ezért a minimum két napra szánt adagot már előző nap egyszerre lekapirgáltam, hogy tovább ne romoljon az állaga, és pár percig sós vízben előfőztem. Így a hűtőszekrényben biztonságosan félre tudtam tenni.
Így nagyon gyorsan, olajban megsütöttem. A sült újkrumpli azért mégis egészen más, mint az öreg. A kissé ráncosra sült kérge alatt kellemesen puha krumpli – hát ez is csak ilyenkor van!
A nyári vegyes saláta zöldpaprika, paradicsom, újhagyma, uborka felvágva, friss bazsalikommal, oregánóval, egy kevés tárkonnyal megszórva, citromlével, olívaolajjal összekeverve. (Az uborkából én minimum a fürtöset veszem, de még jobban szeretem a kovászolni valót. Salátához nagyobb darabokat választok, mint a kovászoshoz. Ebben mindkettőből volt.)
Az oldalas alól kikerült zsírban több volt a törmelék, mint maga a zsír. Ezt egy dobozba tettem, aztán egy jó kenyérre kenve a közben elkészült kovászos uborkával fantasztikus reggeli, illetve vacsora lett.
Utolsó kommentek