Ez igazából nyári töltött káposzta névre hallgatna, ha levélbe tölteném a gombócokat. De nem teszem (bevallom, én a télit sem), és erre teóriám is van; azt szeretem, ha jobban átjárja a gombócot a káposzta, azt meg a hús íze. (Erich Kästner azt írta, hogy a teória nem más, mint ócska kifogás. Hát lehet.)

Ez olyan étel, amit nemigen lehet két személyre egy napra készíteni, viszont, ha nincs rá vendég, be lehet fagyasztani. Így most egy másfél kilós káposztából főztem 60 dkg darált hússal.

A fejes káposztát (megmosva) előbb 8 részre vágtam, majd keresztben csíkokra. Nem túl vékonyra, úgy 5-8 mm-esekre.

A darált húst összekevertem egy kis fej apróra vágott hagymával, sóval, borssal, 3-4 gerezd összenyomott fokhagymával, két teáskanálnyi fölaprított kaporral, 2 tojással és kb. egy bögrényi főtt rizzsel.

Egy lábos alját kikentem egy kis zsiradékkal (nekem most egy kis félretett sültcsirke-zsír volt), beleterítettem egy réteg káposztát, arra fektettem a darált húsból készült gombóckákat, majd újra káposzta, aztán – még volt anyag – még egy-egy réteget. Megsóztam, fölengedtem meleg vízzel úgy, hogy ne lepje el egészen, mert a káposzta hamar összeesik. Addig főztem, míg minden megpuhult.

További 4-5 gerezd fokhagymát összenyomtam, serpenyőben egy kis olajon átforgattam (csak amíg sercegni kezdett), két lapos evőkanál lisztet rátettem, elkevertem, de nem pirítottam (vagyis egy laza rántás, főleg a fokhagyma kedvéért, mert annak az íze zsiradékban jön ki), levettem a tűzről, egy kis vízzel simára kevertem, a káposztához adtam, rászórtam még egy pár kanálnyi kaprot, felforraltam.

Tálalásnál tejfölt tettem rá. (Csak azért nem főzöm bele, mert úgy romlékonyabb.)