Az úgy volt, hogy van egy jó kis társaságunk, akikkel időnként elmegyünk valahova kirándulni hétvégére. A kaját mindenki hozza, összerakjuk, közösen eszünk. Általában úgy alakul, hogy – bár ilyenkor többet eszünk, mint otthon – mindenki túl sokat hoz, így a maradékot szétosztva hazavisszük, persze valószínűleg mindenki mást visz haza, mint oda.
Egyszer egy ilyen kirándulás után úgy alakult, hogy rengeteg paradicsom és paprika maradt rám, gondoltam, főzök lecsót. De az arányok egyáltalán nem voltak megfelelők, sokkal több volt a paradicsom, így jött az ötlet, hogy összefőzöm, paradicsomszósz néven, a következőképpen: kockára vágtam mindent, hozzá még kb. feleannyi hagymát, mint amennyi a paprika (a paradicsom legalább kétszer annyi volt). Olajon megpuhítottam a hagymát, hozzáadtam a paprikát, tovább sütöttem, nem barnára, csak addig, amíg éppen elkezdett már pirulni, ekkor raktam bele a felaprított paradicsomot, ami többségében (túl)érett, puha volt, meghámoztam, de csak azokat, aminek könnyen lejött a héja. Megsóztam, és addig főztem, amíg jól besűrűsödött. Forrón kisebb befőttesüvegekbe raktam, tetejére tettem még egy kis olajat, aztán párnák közé tettem (száraz dunszt), míg ki nem hűlt. Három, kb. háromdecis üvegnyi lett, ez még nem megerőltető befőzés, de nekünk nagyon ízlett, azóta már megismételtem, és nemcsak maradékból. Fűszert nem rakok bele, majd a felhasználástól függően.
Most is kirándulni voltunk, újra csak volt egy kis maradék, amennyi egy ebédhez elég. Most lecsós csirkét terveztem, kiderült, hogy nem jó az arány. Folytassam? Elkészítettem ugyanúgy a paradicsomszószt (nem biztos, hogy ez jó név, de nincs jobb ötletem, csatninak nem akarom hívni), mikor kezdett sűrűsödni, beletettem egy adag kisebb szeletekre vágott csirkemellet, rozmaringot, bazsalikomot, kakukkfüvet, tíz perc múlva kész volt. Olasz (durum) penne tésztát főztem mellé.
Utolsó kommentek