Mindenki azt mondogatja, hogy miért nincs, hova lett a tavasz, és mindenki próbálkozik legalább az ételek segítségével az illúzióját elővarázsolni. Erre persze a legjobb a friss zöldségfélék és gyümölcsök íze, illata, látványa. És ez akkor is így van, ha napsütés hiányában ezek a zöldségek nem egészen olyanok, mint amiről álmodom. Ilyenkor azzal szoktam vigasztalni magam, hogy azért a semminél jobb.
És főzöm a levest, a főzeléket, de főleg és elsősorban salátákat. Belevágok mindent, amit találok: újhagyma, uborka, paradicsom, retek, zöld leveles saláták. És még teszek bele friss fűszernövényeket is, citromfüvet (ebből már megfőztem az idei adag citromfűszörpöt is, a mentaszörp majd most következik), oregánót, snidlinget, metélőfokhagymát, petrezselymet, de még sóskát is. Ebből mikor éppen mi van, de akár mindet egyszerre is szeretem.
És hogy még frissebb, még „zöldebb” legyen, néha csíráztatok is zsázsát vagy mustármagot. Azelőtt egyszerűen egy műanyag dobozkába terítettem egy réteg vattát, arra szórtam a magokat. Nedvesen tartottam – amíg ki nem csírázott, lefedve – addig, amíg két levélkéjük is megjelent, akkor levágtam, és kenyérre vagy salátára szórva megettük. (Ez volt még az a módszer, amit életem első nyugati utazásán láttam.) Mostanában annyit olvastam a csíráztató tálakról, hogy én is beszereztem egyet, az utóbbi két alkalommal már azt használtam.
És a saláták öntete is többféle, szoktam tejföllel, joghurttal, citromlével, olajjal, de a minap például a felvágott uborkát és paradicsomot csak megszórtam zöldfűszeres sóval, és csak a saját levével kevertem össze.
Nem éppen erről szólt a réges-régi reklám, de számomra „ez az, amit nem lehet megunni”.
Utolsó kommentek