Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban. (Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)

Ez volt az első gondolatom, amikor Piszke közzétette a 21. vkf témáját. (A második a Legenda a nyúlpaprikásról volt.) De elvetettem, mert úgy gondoltam, hogy biztosan már elcsépelt. Annyira azonban nem vetettem el, hogy ne csináljam meg, annál is inkább, mert amikor megemlítettem, a párom is reklamált, hogy már igen régen nem volt, pedig nagyon is szeretjük.

Ez egy nagyon közkedvelt orosz saláta. Annak idején nem létezett ünnepi asztal enélkül. Már nagyon régen nem jártam arrafelé, de nézegetni, olvasgatni szoktam, és úgy látom, hogy még most is ugyanolyan előkelő helyet foglal el a vendéglátásra, ünnepre szánt ételek mezőnyében. Akkoriban éttermekben sztolicsnij (столичный), vagyis fővárosi salátának hívták, de még gyakrabban nevezik Olivier-nek (Оливье), arról a francia (vagy belga) szakácsról, aki az eredetijét megalkotta.

Lucien Olivier a XIX. század 60-as éveiben működtetett Moszkvában egy Ermitázs nevű jóhírű éttermet, és a hagyomány szerint ő találta ki azt a húsos-zöldséges salátát, amelynek egészen pontos receptjét nem árulta el, erről csak hozzávetőleges ismeretek vannak.

Ma is az alapja a krumpli, főtt vagy sült hús, borsó, marinírozott vagy vizes uborka, tojás, majonéz. A részletekben gyakran eltérnek. A húst néha felvágottal váltják ki – gyorsaság, olcsóság okán.

Most én így csináltam:

Héjában megfőztem 6 db közepes méretű krumplit, meghámoztam. Amikor langyosra hűlt, felvágtam 1 cm-es kockákra. Tálba tettem, a további adalékok sorban kerülnek rá. Picire vágtam három kisebb vizes uborkát (a csemege uborka erre nem az igazi), pár kanál levével meg is locsoltam a krumplit. Egy-egy maréknyi fagyasztott répát és borsót gőzön megpuhítottam. Fehér hagymát felkockáztam, szűrőben leforráztam, hogy egészen gyenge legyen (zöldhagyma még jobb). Sült pulykacombot szintén apró darabokra vágtam. Két kemény tojást is. Még egy meghámozott, felkockázott alma is került bele. Majonézt kefirrel, hígítottam, még kevés mustárt is belekevertem, és az egészet jó alaposan összeforgattam. Annyi öntet kell rá, hogy ne legyen „tocsogós”, de mindenhol jól átjárja. (Szoktam még beletenni friss uborkát is, de tavasszal a friss, gyenge retket is jól elbírja.)

Jól behűtve, tojással, uborkával, snidlinggel díszítve tálaltam. Előételnek, vegyes büféasztalra kiváló, mi vacsorára is szívesen fogyasztottuk.