Aki szokta olvasgatni a receptjeimet, tudja, hogy nagyon szeretem a különféle salátákat, amiket legtöbbször ötletszerűen, az éppen elérhető alapanyagokból állítok össze.
Most feltétlenül valami színeset akartam, talán, hogy ellensúlyozzam a szürke eget, mert már nagyon vágyom egy kis folyamatos napsütésre. Szerencsére szombaton volt belőle valamennyi, de én telhetetlen vagyok, még többet szeretnék.
Először felkarikáztam két csomag csemegehagymát, megsóztam (nem nagyon), aztán félkarikára egy csomag piros retket és egy uborkát, csíkokra egy jó méretes, piros kaliforniai paprikát, négy paradicsomot. Rácsavartam két citrom levét, belekevertem három evőkanál szezámmag-olajat, kaprot, bazsalikomot és citromfüvet.
(Még egy kis lilahagyma is került bele, de az csak azért, mert előzőleg igazi magyaros kajára láttam vendégül a barátaimat, ez libazsíros kenyér volt, vékonyra szeletelt, megsózott lilahagymával. Aki akarta, még pirospaprikával is megszórta. Ebből maradt egy kis hagyma.)
Még egy kis elmélkedés
Eszembe jut egy pár évvel ezelőtti nyaralásunk, amikor a Zemplénben voltunk, Erdőbényén állomásoztunk, és bejártuk a környéket., Zemplén mindig kedvenc helyünk volt, sokszor voltunk arrafelé, de ez alkalommal először úgy, hogy különböző vendéglőkben ettünk. Azt kellett tapasztalnom, hogy ha salátát szerettem volna, többnyire savanyú uborkát és almapaprikát ajánlottak. Ha saláta volt, az papírvékony, jól kicsavargatott uborka, olyan cukros-ecetes lében, hogy talán inkább édességnek kellett volna nevezni. Ideje újra meglátogatni azt a vidéket, hátha változott már valami ezen a téren.
Utolsó kommentek