Egy gyors harapnivaló*, körülnéztem, mi van itthon; fagyasztó, kamra, és ez lett belőle.

Olyan leveles tészta volt a mélyhűtőben, amit még nyújtani sem kell, mert vékony kis lapokban van, pár perc alatt kienged. Egy fél lap pont elég egy virslit betekerni, tehát a kiengedett (mert az is a fagyasztóban volt) virslit ferdén belecsavartam a tésztába, bekentem tojással a tetejét, és sütőben, erős fokozaton kb. 15 perc alatt megsütöttem.
 

Majonézes csalamádé

Közben csalamádét – amennyire lehet, leve nélkül – tálba tettem, és majonézzel összekevertem. Szeretjük ezt a salátát, lágyabb, kellemes az íze. Néha még egyéb adalékokkal is felturbózom, pl. szoktam bele tenni ananászkockákat, attól is függ, mi van mellé.

* Sokat törtem a fejem, hogy lehetne gyűjtőnéven elnevezni a mindenféle egyéb ételfélét. Oroszul az ilyesmit hívják zakuszkának, ami szó szerint nagyjából „utána harapás”-t jelent, de nálunk erről a szóról mindenkinek csak a padlizsánkrém és változatai jut eszébe. Orosz szokás szerint ugyanis az ünneplés, „buli” úgy zajlik, hogy az asztalra kipakolnak mindenféle harapnivalót; salátát, előételt, hideget is, meleget is, és iszogatás közben mindenki bekap egy-egy falatot. Egy korty – egy falat. Hát ez a zakuszka. Talán megpróbálkozom a „büféasztalra” elnevezéssel, nincs jobb ötletem.