HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) bab (7) befőzés (24) brokkoli (4) büféasztalra (108) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (55) csirkemáj (22) csirkemell (121) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (54) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (114) főzelékféle (44) fűszer (31) gomba (30) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (46) hal (37) hidegkaja (45) káposzta (20) karfiol (23) kézimunka (7) kímélős (26) köret (72) krumpli (77) leves (37) low carb (7) mák (5) maradék (38) marhahús (13) mártás (45) mesélek (20) olajbogyó (10) orosz (27) padlizsán (41) paprika (3) pörkölt (24) pulykacomb (21) pulykamell (16) rágcsa (23) rakott (47) rántott (48) reggeli (10) sajt (6) saláta (75) sertéshús (52) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (118) tészta (42) töltött (19) túró (18) zöldség (153) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Répatócsni

2019.08.01. 07:22 BeckZsu

repatocsni.jpg

Annyi, hogy krumpli helyett répát reszeltem. Csak mert volt a hűtő aljában pár darab – pontosan négy – sárgarépa. Szinte mindig van, elég sokáig eláll, és jó, ha van itthon, szerintem. Amikor vegyeszöldség-csomagot veszek, mindig a nekem arányosnál több benne a sárgarépa. Ilyenkor a fölösleget újságpapírba csomagolom, aztán műanyag zacskóba, és a hűtőszekrény zöldséges fiókjában tartom, amíg sor kerül rá valamilyen formában. Most azonban úgy éreztem, hogy már túl régóta ott van. Első gondolatom a répasaláta volt – akár citromos, akár majonézes – szeretjük azt is, de savanyúság, kovászos uborka van elég, most éppen nem kell más saláta. De ha reszelés, miért ne lehetne úgy, mint a krumpliból?

És finomra reszeltem a kb. 40 dkg répát, hozzákevertem 3 gerezd összenyomott fokhagymát, egy nagy tojást, egy evőkanál lisztet, sót és egy kis gyömbérport és zöldfűszeres keveréket (főleg a színe miatt).

Kanállal adagolva, lepénykék formájában megsütöttem, nem túl sok olajon, mindkét oldalukon.

Először vacsorának terveztem, csak valami mártogatóssal – meg is kóstoltuk úgy is –, de aztán meggondoltam, hogy jó lesz ebédre is, köretként a maradék (kissé lekopott) bundás csirkecombhoz. És úgy lett. Csak egy kis majonézzel ...

Szólj hozzá!

Címkék: zöldség köret

Erjesztett (fermentált) uborka – sós-vizes uborka, gyors, hűtős változat

2019.07.23. 09:30 BeckZsu

fermentubi1.jpg

Nagy divat lett mostanában a fermentált zöldség. Igaz, régen is ettünk ilyesmit, a savanyú káposzta is ilyen módon készül, a sós vizes uborka sem mai találmány, csak nem biztos, hogy mindenki éppen a probiotikus hatása miatt szereti, eszi. De azért nem árt tudni, hogy van ilyen hatása, nem kell feltétlenül tablettát, kapszulát szedni az antibiotikum mellé, ha elég erjesztett zöldséget fogyasztunk. És egyébként is hasznos, egészséges, jót tesz. (Nem vagyok orvos, csak elolvastam néhány cikket ezzel kapcsolatban.) Na meg, persze, nem mellékesen, finom – szerintem.

Az ilyen hatásától függetlenül, én azért szeretem jobban a sós uborkát, mert nincs benne sem ecet, sem cukor, mégis savanyúság, ami főétel mellé, szendvicsre, zsíros kenyérhez is jó.

Most úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy számomra új változatot a jól bevált sózott uborka mellé, a jól bevált téli vizes uborka és a nyári kovászos kedvenceken kívül. Kellemes ízekből soha nem elég.

Egy üveghez nem nagyon vékony, (gyaluval) 7 mm-es karikára vágtam 4 db (~40 dkg) kovászolni való uborkát. Vékony szeletekre egy kisebb fej vöröshagymát, és darabkákra 3 gerezd fokhagymát. E kis csokor kaprot felaprítottam.

Ezeket összekevertem, és megpróbáltam szorosan, elrendezve betömni az üvegbe. Közéraktam két db meggyfalevelet, a tetejét leszorítottam egy szőlőlevéllel. Felöntöttem hideg sós vízzel. Kétszer próbáltam ki a módszert, kis változtatással, hogy kiderüljön, melyik a jobb. Először az üvegbe szórtam egy szűk evőkanál sót, majd szűrt csapvízzel öntöttem föl. Kicsit rázogattam, hogy a só jól feloldódjon. Másodszor felforraltam a vizet, és mint a kovászosnál, egy liter vízbe tettem egy evőkanál sót. Kihűtöttem, aztán öntöttem az üvegbe az uborkára.

Ezután már nincs különbség, az üveget egy tálkára állítottam, és csak lazán lefedtem, nem zártam le. Ahogy kell, a konyhában, már másnap elkezdett forrni, buborékokat eregetni, túl is folyt a leve – ezért kell tálka alá – időnként megemeltem a tetőt, megnéztem, megszagoltam. A negyedik napon jónak nyilvánítottam; kellemes, savanykás illat, mint a kovászosé. Meg is kóstoltam, igen! A leveleket kihalásztam, kidobtam belőle. Rátekertem a fedőt, és a hűtőbe tettem.

fermentubi3.jpg

Az első változat is nagyon kellemes, ropogós, jó lett, csak túl sós. Ezért változtattam a só oldásának módját, így jobban lehet vele számolni. Így is jó, talán picit kevésbé roppanós.

A meggyfa-, illetve szőlőlevél is segít, hogy ropogósabb maradjon az uborka, szerintem úgy a jó. Nekem sem terem itt a lakásban ilyesmi, akkor szedtem leveleket, amikor alkalmam volt, aztán megmosva, megtörölgetve egy zacskóban betettem a fagyasztóba. Most már tormalevelet is sikerült tartalékolni, legközelebb az is lesz benne.

A pár napja kisütött libazsírral megkent kenyérrel …!

Szólj hozzá!

Bakonyi és sztroganov „mód” kombinálva

2019.07.19. 07:50 BeckZsu

bakosztroga1.jpg

A kezdet és a lényeg az volt, hogy valamilyen szaftos húst főzzek a fagyasztóból elővett (saját készítésű) nokedli mellé. A hús, amire gondoltam, pulykamell belső filé. (Mióta árulnak ilyet, gyakran veszek, nekem nagyon bevált.)

Elkezdtem pörköltként, tehát a kb. 35 dkg húshoz megdinszteltem egy nagyobbacska, apróra vágott vöröshagymát. Hozzátettem két evőkanál – saját – hagymás-paprikás paradicsomszószt és még egy kiskanálnyi sűrített paradicsomot is. Ezt átsütögettem, majd megszórtam pirospaprikával, és beletettem a keresztben kis szeletekre vágott húst. A szokásos pirítás után megsóztam, majd lefedve, saját levében főztem tovább.

Közben megmostam, nem túl kicsi darabokra felvágtam 30 dkg barna csiperkegombát. Akkor adtam a húshoz, amikor elfőtte a levét. Elkevertem, újra lefedtem, és már a gomba levében főztem tovább.

Mivel éppen van a hűtőben kovászos uborka (ami nyáron nem véletlen, igyekszem, hogy folyamatos legyen az ellátás), abból felvágtam egyet. Negyedbe – ahogy be van vágva –, és keresztben vékony szeletkékre. Ezt is hozzátettem, és levettem a fedőt.

Amikor ismét elfogyott a leve, addigra minden alkotórész puha volt. Ekkor kevertem hozzá kb. két deci főzőtejszínt. Összeforraltam, kész.

A durumlisztből készült nokedli még így, fagyasztóból elővéve, mikróban melegítve sem vesztette el a rugalmas állagát.

bakosztroga2.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: pörkölt pulykamell maradék

Mártásban sült csirkecomb

2019.07.16. 08:11 BeckZsu

cscomranch2.jpg

Recepteket olvasgatva a neten feltűnt, hogy amerikai blogokon milyen gyakran szerepel – sokszor használják – „ranch” öntet, illetve mártás. Salátához, húsételhez, akármihez. És általában készen veszik, üvegben. Van zacskós, száraz fűszerkeverék is, amit otthon kevernek össze elsősorban íróval, de kefirrel, joghurttal, majonézzel is. Eleinte csak beletörődtem, hogy nem fogom megtudni, mit is tartalmaz ez az annyira közkedvelt dolog.
Majd mégis rátaláltam, nem is egy, házilagos változatra – ahogy ez már a sok háztartásban elterjedt ételeknél lenni szokott. És találtam a száraz keverékhez is néhány receptet. Mivel szinte minden alkotórész volt hozzá itthon, a hiányzó szárított snidlinget megvettem (pedig friss van bőven az erkélyen), meg is csináltam.

Az alaprecept a következő (forrás a Pinterest):

¼ csésze étkezési élesztőpehely

1 evőkanál szárított snidling (metélőhagyma)

1 teáskanál szárított kapor

2 teáskanál hagymapor

1 teáskanál fokhagymapor

teáskanál füstölt paprika

½ teáskanál fekete bors

¼ teáskanál só, vagy ízlés szerint

Én fekete helyett fehér borsot tettem, azt jobban szeretem. És még tettem bele egy teáskanál mustárport is – ezt egy másik receptben láttam, úgy gondoltam, jó lesz.

Az első kísérletként csirkecombokat sütöttem ezzel a fűszerrel.
Mártást kevertem másfél deci főzőtejszínből (maradék volt az előző napi ételből), egy dl majonézből és három evőkanál a „ranch” (farm) fűszerkeverékből.

A 4 db csirkecombot enyhén még megsóztam, aztán beleforgattam a mártásba. Félóra pihentetés után tepsibe fektettem a combokat (szétvágtam alsó, felső combra, könnyebben elkészül), alatta-fölötte a mártással, és 170 fokos sütőben sütöttem, kb. egy órát. Közben háromszor is átfordítottam őket, hogy a végén, miután megpuhult, bőrével felfelé jól megpiruljon.

Sütöttem már húst, csirkecombot is joghurtban, majonézben, még tejben is, nem is beszélve az ilyen-olyan mártásról. Mindegyik finom volt, most – mivel új kísérlet – ez lett az új kedvenc.

cscomranch1.jpg

Amíg sült, elkészítettem a salátát kovászolni való uborkából, citromlével, olívaolajjal, kevés zöldfűszerrel és az erkélyen termett apró paradicsommal. És serpenyőben sült krumplit, ami a még eléggé új krumpliból szuper finom lett.

Szólj hozzá!

Címkék: mártás csirkecomb fűszer

Retek savanyúság

2019.07.03. 08:13 BeckZsu

retek_sav.jpg

Itt a nyár, itt a befőzések ideje – a gyümölcsöké persze már korábban – készülnek a télre való savanyúságok. Ahogy én látom, legtöbben uborkát, abból is ecetes és csemege uborkát, készítenek. Aztán még paprika, sokan szeretik a káposztával töltött paprikát is, de azt hiszem, az már inkább a „retro” kategória. Majd jön még az alma- és cseresznyepaprika is. … Ezek csak részletek, nagyon sok mindent lehet még eltenni savanyúságként – különösen, ha valaki a saját kertjében termeli a finomságokat – és aztán télen kiegészíteni vele az ételeinket.

Amikor még nemcsak kettőnkből állt a háztartásunk, hanem a gyerekeink is velünk éltek, nem is beszélve a gyakran nálunk előforduló barátokról, akkor úgynevezett „hordós” vegyes savanyúságot raktam el. Igaz, nem hordóban, csak nagy üvegben, illetve később beszereztem egy erre való nagy cserépedényt is. És sorban került bele az uborka, paprika, apró hagyma, karfiol, zöld ceruzabab, néha sárgarépa is. Jó volt.

Mostanában már inkább a sós-vizes uborka az első, amit elteszek, ebben sem ecet, sem cukor nincs. Aztán, inkább csak az érdekesség kedvéért, az erkélyen termett chili paprika kerül pici üvegekbe, ecetes-cukros lébe.

De jó kipróbálni valami újat is.
És mivel az utóbbi években egyre tovább árulnak szép, egészséges retket a piacon is meg a boltokban is, ki kellett próbálnom, hogy az milyen lehet savanyúságként. Hiszen szinte mindig túl sokat vettem belőle, csábítóak a szép, piros, csokorba kötött golyók. És hát szeretem a változatosságot és az újdonságokat.

A többi már egyszerű. A retket, miután a szár- és gyökérrészeket levágtam róla, jó alaposan megmostam. Megszárítottam, majd kb. két milliméteres karikákra vágtam. Szokás szerint az üvegek aljára mustármagot, koriandermagot szórtam. Hozzátettem a retket, amennyire sikerült, elég szorosan, hogy azért ne törjön össze, inkább rázogatva próbáltam elhelyezni.

Összekevertem kb. 1 dl almaecetet, két evőkanál cukrot, egy teáskanál sót. Felforraltam, majd az üvegben lévő retekre öntöttem. Két nagy csomag retekből három kis üvegnyi lett.

Már másnapra a piros szélű retek átadta a színét a lének, így egyenletes, szép rózsaszín lett az egész. A biztonság kedvéért hűtőszekrényben tartottam.

Nem annyira meleg étel mellé, inkább szendvicshez, illetve csak úgy, csipegetni fogyasztottuk el.

Szólj hozzá!

Címkék: zöldség befőzés hidegkaja büféasztalra