Legtöbben – engem is beleértve – ha azt halljuk, látjuk, hogy sprotni, arra a kerek, fekete címkés konzervdobozra gondolunk, amelyikben helyes kis füstölt halacskák fekszenek jó szorosan egymás mellett, olajban. Finom is az!
De amikor megláttam a boltban, hogy fagyasztva árulnak nyers, egész sprotnit, nem tudtam ellenállni, megvettem, hogy majd csak csinálok belőle valamit. Régebben, külföldön több helyen is ettem sült apróhalakat, hidegen is, melegen is. Mindegyik jó volt, ezért gondoltam, hogy meg kell próbálni.
Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ki kell-e belezni, le kell-e vágni a fejét. Hosszas keresgélés után sem jutottam előrébb, volt ilyen és olyan javaslat is. Végül – természetesen – az egyszerűbbet választottam, vagyis egyben hagytam a halakat. Először csak pár darabot sütöttem próbaként, hogy mennyire zavar vajon, hogy „kukucskál”, mert nagyobb halaknál eléggé háklis vagyok erre. Szerencsére ezeknél a kicsikéknél észre sem vettem.
Így sorra kerülhetett a nagyobb adag is, amit ebédre is elégnek ítéltem, úgy, hogy sütöttem mellé pár szem krumplit, és kevertem egy joghurtos-snidlinges mártást is. (Bőséges termés van az erkélyen snidlingből és foksindlingből.)
A fűszeres liszt, amiben a halat megforgattam, akármilyen sült halhoz is jó. Kukoricaliszt, só, bors, füstölt pirospaprika, fokhagyma-granulátum, szárított zöldfűszer összekeverve. A kiengedett, szűrőben leöblített, lecsorgatott halakat ebben összeráztam, forró olajban pár perc alatt megsütöttem.
Ebédre a krumplival, a maradék már hidegen – nem hűtő-, csak szobahőmérsékleten –, a mártással tunkolgatva is jó volt.
Utolsó kommentek