Azzal akartam kezdeni, hogy itt a tavasz. De amikor kinézek az ablakon, különösen, ha ki is nyitom, ebben erősen kételkedem. Hogy esik az eső, az rendben van, tavasszal ez szokásos. De a hőmérséklet meg a szél … Kedves Sándorok, Józsefek, legyetek kedvesek, vegyétek elő már azt a zsákot, amiben a meleget hozzátok, és ide vele!
Sajnos azonban az időjárás a naptáron nem változtat, valahogy ilyentájt minden évben eljön az idő, amikor úgy érzem, jó lenne megszabadulni néhány fölös kilómtól. Ahogy mondom, ez évenkénti visszatérő gondom, de idén picikét több a leadni való, mint általában. Ez ügyben nem is tudom, hogy ítéljem meg, panaszkodnék is erre, hiszen általában azt mondják, hogy ez „bizonyos” kor után természetes, és ez persze nem nagy öröm, viszont kicsikét dicsekednék is, hiszen az is oka lehet ennek, hogy több, mint egy éve abbahagytam a dohányzást. Ez is súlygyarapodással jár szokásosan, még akkor is, ha nem nassolunk folyamatosan a cigi helyett. Így aztán „sikerült” elérnem, hogy most olyan súlyt (testtömeget) értem el, mint eddigi életemben még soha.
Általában, szokásosan, két kiló hízás után kezdődik el a pánikom, akkor szoktam egy darabig „kímélős” étrendet tartani. Most azonban valamiért nem sikerült időben észbe kapni, vagy rosszul jött ki a lépés. És ráadásul – mivel a cigi-elhagyást is együtt csináltuk – most a párom is érintett a dologban, tehát mind a ketten próbálunk kalóriaszegényebben étkezni. Ez jó, mert nem kell kétfélében gondolkoznom, amikor tervezem, hogy mi legyen ebédre.
Mindennek ellenére, most sem szándékoztam semmilyen előírt rezsimet követni, csak szokásosan a szénhidrát- és kalóriabevitelt szeretném csökkenteni. És mindezt megpróbálom a lehető legegyszerűbben, legkönnyebben megoldani. Így fordul elő, hogy például sütök egy egész tepsinyi csirkecombot, és azt esszük hol ezzel, hol azzal.
Például egy jó joghurtos vegyes – uborka, többféle színű és csípősségű paprika, póréhagyma, foksnidling – saláta, szumákkal megszórva. Már egy ideje akartam ilyen fűszert venni, de csak mostanában találtam rá, persze azonnal használnom kellett. [A szumák egy igen érdekes, pikáns, savanykás ízű fűszer: Sumak (somak), szumák. Rhus coriaria L. cserző szumák. Érett, szárított termése, rendszerint porítva, enyhe savanyító szer, salátafűszer, olívaolajjal együtt hintik az ételre. A cserzőanyag-tartalma miatt is termesztik. Az ecetfa (Rhus typhinia) rokona, ami szépsége és lombszíneződése miatt nálunk parkokban kedvelt növény. (Terebess)]
Más alkalommal csak savanyú káposztát kevertem össze tökmagolajjal, ez volt a köret a csirkecomb mellé.
A következő köret egy kapribogyós gombamártás volt, amit részben a megmaradt kapribogyó felhasználására találtam ki, részben pedig azért, mert szép, friss, kisebbfajta gombát láttam – és persze vettem – meg a piacon. Nagyon egyszerűen készítettem: egy méretes fej hagymát kockára vágva megpirítottam, rátettem a kettőbe-négybe vágott gombát (½ kg), addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte. Akkor kissé megsóztam, egy kiskanál liszttel megszórtam. Átkevergetés után kevés vízzel és még kevesebb tömény húslével (amit a csirkecombok sütésénél leöntöttem) fölengedtem. Végül beletettem kb. két evőkanál kapribogyót, összeforraltam.
Utolsó kommentek