Talán ez az egyszerű, de mégsem mindennapi recept alkalmas lesz a 31. VKF-re. Sokszor alakítom át a maradékokat kicsikét más étellé, ez alkalommal eszembe jutott, hogy nem írom le azonnal, hanem elteszem a kiírt határidőig a beszámolót. De úgy látom, hogy már nem az eredeti VKF feltételek érvényesek, hogy egy napon tegyük közzé a kiírás szerinti recepteket. Tulajdonképpen érthető, hiszen már sokkal-sokkal több a résztvevő, mint akkor volt, ki győzné mindet még akár csak megnézni is, nem hogy figyelmesen elolvasni!
A karácsonyi vacsoráról megmaradt egy szelet sült lazac. Ez önmagában kevés is lett volna, és melegítve amúgy sem az igazi. De egy nagyszerű előételt még össze lehetett hozni belőle. A zsülien egyik kedvencem, bár nem csinálom túl gyakran. Az a fő gond vele, hogy számomra túl laktató, nem nagyon tudok utána még mást is enni. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy kicsit hosszabb szünetet tartunk az előétel és a főétel között, no meg próbálok nem túlságosan nagy adagot készíteni belőle. Ez a halas változat kicsit könnyebb, mint a csirkehúsos-gombás. De a hústalan, csak gombás is nagyon jó. És lehet csak zöldségeset is csinálni, egyáltalán, a variációknak csak a fantázia szab határt. (Igazából ez nem más, mint egy gratinírozott, más néven, csőben sült, apróra vágott valami.)
Most először is a sült lazacszeletet – persze már hidegen – kis kockákra vágtam. Egy fej hagymát apróra vágtam, kevés vajon megpirítottam. Megszórtam egy csapott teáskanál liszttel, fehéredésig kevergettem, apránként tejjel felengedtem, de csak annyira, hogy egy sűrű massza legyen. Tovább tejföllel hígítottam krémesre, megszórtam egy kis kaporral és petrezselyemmel, egy-két percig forraltam, hogy ne maradjon nyers a liszt. Belekevertem a lazackockákat.
Kis üvegtálkákba szétosztottam, a tetejét reszelt sajttal betakartam. Sütőbe tettem, 200 fokon addig sütöttem, míg a sajt kicsit megpirult.
Utolsó kommentek