Szerdán, mivel az előző nap megsütött fasírt megvolt, csak valamilyen köretről kellett gondoskodni. Ez pedig főzelékféle legyen, ahhoz volt kedvem. Elég régen is volt, meg illik is a fasírthoz. A hűtőben volt sárgarépa, de általában nem jut eszembe répafőzeléket főzni, legfeljebb vegyeset. Most is az első ötletem a tejszínes, majoránnás répa volt, ami nem főzelék, de hasonló. Mégis lebeszéltem magam, mert az egy kicsikét hosszasabb. És mivel ráadásul volt egy bontott – úgy félig teli – nagy doboz tejföl is, úgy döntöttem, hogy tejfölös főzelék lesz.
(Ezt a tervezési folyamatot csak azért írtam le ilyen részletesen, mert nagyon sokszor így alakul ki nálam, hogy mit főzök.)
A répát meghámoztam, darabokra vágtam. Most szerencsére időben eszembe jutott a „csodagyalu”, amiről gyakran elfeledkezem, és azzal könnyen daraboltam úgy egy centisre. Kevés olajon, először erős fokozaton átforgattam, aztán kisebbre véve, fedő alatt, megsózva, saját levében pároltam, majd amikor azt elfőtte, apránként tettem hozzá vizet egyszer-kétszer. Amikor már éppen csak el tudtam vágni a fakanállal, elfőztem a levét, megszórtam egy teáskanálnyi liszttel, picit átsütöttem, pár kanál tejjel felengedtem, csomómentesre keverve. Ezután hozzákevertem a kb. másfél deci tejfölt, rászórtam egy kevés majoránnát és petrezselymet, összeforraltam.
Ez így kész is, megkóstoltam, jó is. De előző napról maradt még egy kevés cukkini is, ami önmagában már semmire sem lett volna elég, tehát fogtam, és belekevertem a répafőzelékbe. Azzal is főztem még egy picit, csak amíg átmelegedett.
A fasírtot közben a sütőben melegítettem meg, mert én szeretem, ha ropogós kérge van, de ha mikróban melegítjük, akkor párásodik és megpuhul.
Utolsó kommentek