Talán most már valóban itt a tavasz. Ami engem illet, éppen ideje volt, elegem volt a hidegből, szürkeségből, élvezem a napsütést, a madárhangokat, ami még itt a város közepén is képes legyőzni a forgalom zaját. De úgy látszik, nehezen tudom kivárni, amíg megjelennek a friss zöldségfélék, például a borsó. (Igaz, abból először mindig levest főzök.) Addig is marad a mélyhűtött. Most találtam egy „zsenge zöldborsó”-t, és kiderült, a név igazat mondott; valóban zsenge, apró, finom. 40 (vagy 45) dekás csomag volt.
Ez a főzelék nálam nagyon egyszerűen készül, ugyanúgy, mint a finomfőzelék; a borsót kevés olajon átforgatom – ettől szép élénk zöld lesz a színe. Fedő alatt párolom, szinte csak cseppenként teszek hozzá vizet, ha nem puhulna meg a saját levében. Ehhez a borsóhoz nem kellett, kb. 5 perc múlva jónak ítéltem, akkor megsóztam, rászórtam egy csipet kakukkfüvet. Közben egy szűk evőkanál lisztet kb. 1 deci tejjel elkevertem, ezzel behabartam a borsót. (Néha keményítőt használok hozzá, de a kukoricaliszt is jó.) Jó adag petrezselymet is kevertem hozzá. Mikor felforrt, még tettem hozzá tejet, mert túl sűrűnek találtam.
Sült császárhússal jó kombináció volt: a főzelék lágyabb íze kiegészítette a karakteresebb húsos szalonnáét.
Utolsó kommentek