Eljött a hűvös idő, mondhatjuk, hogy eljött a száraz hüvelyesek ideje. De persze nem úgy, hogy más nincs, mert szerencsére még sok friss zöldségfélét is lehet kapni a piacon, tekintsük választékbővítésnek, hiszen a lencse is nagyon jó étel.

A lencsét este megmostam, hideg vízbe beáztattam (kb. 10 dkg fejenként). Áztatás nélkül is gyorsabban fő meg, mint a bab, de így még gyorsabb. Másnap főzni kezdtem kicsit több vízben, mint amennyi ellepi – ha kevés lenne, közben lehet pótolni. Csipet kakukkfüvet és borsikát tettem bele, csak akkor sóztam, amikor megpuhult. Közben egy hagymát apróra vágtam, két gerezd fokhagymát összenyomtam. Kevés olajon megdinszteltem, hozzátettem egy kanál lisztet (ne legyen sok, a lencse saját magát is sűríti), egy kiskanál pirospaprikát, fölengedtem, belekevertem, összefőztem. Egy kanál mustárt is beletettem, kóstolással, hogy kissé pikáns legyen. A tányéron még lehet tejföllel is fokozni a savanykás ízt.

Sült oldalas

Már terveztem egy ideje, hogy ezt sütök, de nem túl gyakran látok olyat, ami nekem tetszik, vagyis hogy csak kissé zsíros, de azért húsos is. Most sikerült, tehát vettem jóval többet, mint ami egy ebédre kellene. Hidegen is szeretjük, kenyérrel, hagymával vagy savanyúsággal.

Felvágtam csíkokra két jókora fej hagymát, darabokra négy gerezd fokhagymát, beletettem borsot, köménymagot, egy kevés vizet, egy kiskanál ecetet. Ezzel összekevertem a csontonként szétvágott oldalast, így hagytam pácolódni a hűtőben egy éjszakát.

Másnap tepsit kevés zsírral (említettem, hogy el szoktam tenni a zsírt, ami kisül a csirkecombokból, hát pl. erre lehet használni) kikentem, belefektettem az oldalas-darabokat, ráöntöttem a pácot mindennel együtt. Először maximumra tettem a sütőbe, amíg majdnem elfőtt a lé, aztán mérsékeltem a hőfokot, és néhányszor megfordítgatva puhára, pirosra sütöttem.