Hát ez is csak olyan „semmi különös”, egyszerűen ott volt a csont, amit a karajról levágtam, ott voltak a gombalábak, ami a bakonyiból maradt, már csak valami zöldséget kellett hozzá venni. Hát úgy jártam, hogy a boltban, ahol vásároltam, igen csúnyácska volt a sárga- és a fehérrépa is, viszont volt összecsomagolt húsleveszöldség, ami frissnek, gusztusosnak látszott. Mi baja lehet egy amúgy is „bármi, ami van” stílusban főzött levesnek, ha van benne a répákon kívül karalábé, zeller, hagyma, kelkáposzta. Hát semmi.
Tehát föltettem főni a csontokat, addig főztem, míg a rajta lévő hús megpuhult, közben minden zöldséget kockára vágtam, a gombalábat darabokra, a kelkáposztadarabot csíkokra. Másik edényben kevés olajon átpirítottam a zöldségeket, aztán megszórtam egy kis liszttel, pirospaprikával (ezt sikerült egy kicsit eltúlozni), majd fölengedtem a csontlével, beletettem a csontokat is, a kelkáposztát csak ekkor tettem hozzá. Megsóztam, összefőztem. Hűvös, esős idő volt, jólesett az egytálételnek is megfelelő meleg leves.
Utolsó kommentek