Hát persze, hogy maradt, persze, hogy kevés. Mindössze két kis szelet hús maradt, de a rajta lévő almával, szósszal együtt. Mivel már amúgy is alma, eszembe jutott, hogy milyen régen nem csináltam hagymás-almás rizst, ami pedig szintén népszerű köret nálunk. (Még olyan ismerőssel is megetettem már, aki azt mondja magáról, hogy el sem tudja képzelni, hogy sós ételhez gyümölcsöt lehessen társítani.) A rizsből persze nem maradt, de bíztam régi jó szokásomban, hogy a fagyasztóban talán akad egy kis adag. Találtam is, de nem natúr, hanem kukoricás rizst. Úgy éreztem, hogy az is fog illeni hozzá, hiszen a kukorica is kissé édeskés, tehát megmarad az édes, savanykás és sós ellentéte, amit akartam.
Egy hagymát kockára vágva kevés olajon jól megpirítottam, hozzátettem a szintén kockára vágott almát (amikor csak köret, akkor kicsit kisebbre vágom), azzal is erős lángon pirítottam tovább. Hozzákevertem a kukoricás rizst, a végén pedig a kicsi darabokra felvágott almás csirke maradékát. Kis jóakarattal akár rizottónak is nevezhetjük.
Utolsó kommentek