Már ellentmondás a cím is, hiszen a „lobio” szó grúz nyelven önmagában is babot jelent (https://ru.wikipedia.org/wiki/лобио). De így nevezik a belőle készült ételeket is, ami többezerféle lehet. (https://yandex.ru/images/search?p=4&text=лобио)
Bármilyen babból készülhet, nagyon-nagyon változatosan. Nemcsak Grúziában, de az összes kaukázusi nép körében kedvelt.
Én most azért választottam a zöldbabot, mert valamiért azt ritkábban szoktuk alkalmazni alapanyagként, és talán nem eléggé változatosan, pedig nagyon finom, gyenge, szálkátlan. (Ahol ezt a receptet olvastam, a szerzője azt írja, hogy ettől az ételtől kedvelte meg a zöldhüvelyű babot.) Én például szoktam belőle rakottat, gratinírozottat, prézliset csinálni, főzeléket próbaképpen, és régebben – amikor még tettem el nagyobb adagban – vegyes savanyúságba is tettem ilyet. De mégis sokkal többször főzök sárgahüvelyű babból.
Ehhez az ételhez kettőnknek két csirkecombot elvágtam, a négy darab húst befűszereztem, sóval, majoránnával, fokhagymával. Kevés zsíron minden oldalról gyorsan megpirítottam, kivettem a serpenyőből, félretettem.
Egy fej hagymát csíkokra vágtam, megpároltam a visszamaradt zsíron. Ezután hozzátettem a csirkedarabokat, átforgatás után beleraktam a darabokra vágott zöldbabot, megsóztam. Fedő alatt, kis fokozaton főztem, míg a bab és a csirke is megpuhult. Kevés leve ekkor még maradt, azt fedő nélkül elfőztem.
Négy tojást (nem túl kicsiket) felvertem, kissé megsóztam, és a serpenyőbe öntöttem, amennyire tudtam, egyenletesen. Keverés nélkül, éppen csak a szélein meg-megemelgetve, lassan sütöttem, míg a tojás megszilárdult. Azonnal tálaltam. (Kenyeret is lehet hozzá enni, eredetileg grúz lepénykenyér a legjobb.)
Utolsó kommentek