Már megint úgy jártam, hogy sokáig nem jegyzeteltem itt az elkészült kajákról. Persze főztem is, fotóztam is, csak éppen, ha túlságosan eltelik az idő, előfordul, hogy nem igazán emlékszem, hogy mi is volt abban a szokásostól eltérő – módszer, hozzáadott anyag – ami miatt úgy éreztem, hogy le kellene írni a későbbiekre. Pedig pont ez a lényeg. Néha egy eléggé megszokott étel, megszokott recept készítésekor már előre kitalálom, hogy most pedig valamit másképpen fogok csinálni. Máskor meg az összerakás közben jut eszembe, hogy lehetne bele még egy kis ezt meg azt is rakni. Ezek mind roppant egyszerű ételek, de én szeretem, ha van benne egy kis változatosság, csavar, ötlet, kreativitás – mindenki úgy nevezi, ahogy kedve van.
Erre való – nekem – ez a kis napló-jegyzetfüzet. Amúgy képes vagyok elfelejteni.
Egyik ilyen volt a zelleres tócsni. Vegyes zöldség- (gezemice) leveshez vettem egy gumó zellert, de a legkisebb is túl nagy volt. A többlet felhasználására először ecetes-hagymás krumplisaláta jutott eszembe, de aztán az is, hogy a közeljövőben semmi olyat nem terveztem, amihez illene. (Arról nem is beszélve, hogy nem az a legkedvesebb ételünk, ezért csak ritkán kerül rá sor.)
De ha már a krumplival „házasítom” a zellert, akkor miért ne legyen megreszelve, egy tojással, kevés liszttel, fokhagymával, sóval összekeverve. Aztán meg kanalanként adagolva, serpenyőben, olajon kisütve. Tehát tócsni – vagy lepényke, lepcsánka, prósza... vagy ki, hol, hogyan szokta még nevezni. Ahogy a nevét, úgy az összetevőit is nagyszerűen lehet variálgatni. Reszelünk, keverünk, sütünk; valahogy mindegyik finom. (Ahogy én próbáltam eddig.) Ez is nagyon kellemes ízű volt, szándékosan is lehet zelleres tócsnit sütni, nem csak így; véletlen maradék hasznosítására.
És bár ez önmagában, tejföllel vagy más szósszal, mártogatóssal is elég lehet, most inkább köretnek szántam, így hús is készült hozzá. Egy nagyon gyors dinsztelt pulyka apróhús, kettőnknek szűk 20 dkg húsból.
Egy fej felkockázott hagymát kevés libazsíron puhára pároltam, kb. egy evőkanál vitapricot (sóval eltett darált kápia paprika) kevertem hozzá, majd a húsdarabokat átkevergettem benne. Ezután egy felaprított paradicsomot tettem még hozzá. Kis időre lefedtem, a keletkezett lében – víz nem kellett hozzá – puhára pároltam. Végül fedő nélkül még addig kevergettem, amíg jó sűrű szaftja maradt.
És már csak egy finom paradicsomsaláta mellé - paradicsom, snidling, citromlé, olaj - és így teljes az ebéd.
Utolsó kommentek