Nyilván már senki előtt nem titok, hogy egyáltalán nem vagyok sem konyhai, sem kertészeti szakember. A konyhában van ugyan jó sokéves tapasztalatom, de ez nem jelenti azt, hogy mindig tudom, hogy milyen ételhez milyen alapanyag kell; például, hogy milyen krumpli. Régen, gyerekkoromban persze ez nem az én feladatom volt, de mivel sokszor mentünk a piacra – akkoriban a zöldségfélét nem nagyon árultak a „közért”-ben, voltak zöldségesek meg a piac – például krumplit venni, az én emlékeimben az maradt, hogy vagy „rózsa” vagy „ella” volt a választék. Első a nem szétfővős, második az igen.
Most már ki tudja, hányféle-fajta van, és ebből sokfélét lehet is kapni, igaz, egyik boltban ezt, másikban azt. Én már biztosan nem fogom megtanulni a nevüket, de legtöbbször nincs is ráírva. Azonban, hogy megkönnyítsék az én és a hozzám hasonló laikusok dolgát, kitaláltak egy egységes jelölést, ami szerint van „A” – salátának való, „B” – főzni való, nem szétfővő, „C” – sütni való, enyhén szétfővő. Elárulom, hogy ettől sem vagyok mindig sokkal okosabb, mert már vettem salátának valót, amitől kb. ecetes krumplipürét főztem alig pár perc alatt, és ebből nem igazán tudom, mit vennék pürének, mondjuk, ha nem kissé darabosan, nem nagyon krémesen szeretném a krumplipürét.
De ez a legutóbb vásárolt zacskó krumpli végképp kifogott rajtam. Ha nem jól látszana a képen; legfölül azt írja, hogy „burgonya sütni”, alább a betűjel: „C”, mellette: Sütéshez, burgonyás tésztákhoz, chips és hasábburgonya készítéséhez, püré/pehely alapanyagnak. Legalul pedig: ez a csomag B főzni való burgonyát tartalmaz.
Most akkor hogy is van? Milyen krumplit vegyek? „Mit is ír a hogyishívják?”
Utolsó kommentek