A süteményekhez hasonlóan az ételek is a könnyű, gyors kategóriába tartoztak – ahogy mindennap –, de azért mégis ünnepiesebbek. Na, semmi nagyon különleges, csak olyasmi, ami nem a leggyakrabban fordul elő nálunk.

Első nap sima, serpenyőben sült lazac volt (fagyasztottból), némi zöldfűszerrel szórva, kevéske olajon megsütve – tudjuk, ez mindössze pár percet vesz igénybe. Mellé almás-hagymás rizst csináltam. A régi leírással ellentétben a rizst is frissen főztem, az sem nagy dolog.

A következő napon sült kacsacomb, párolt lila káposzta és hagymás-paprikás krumpli készült. A hagymás krumplihoz egy nagy fej hagymát kacsazsíron megpirítottam, hozzátettem egy ugyanakkora kockákra vágott kápiapaprikát, amikor az is megsült, belekevertem pirospaprikát és a kis darabokra vágott, sós vízben megfőtt krumplit. Átkevergettem, pirítgattam.

A kacsacombot csak sóval, fokhagymával és majoránnával fűszereztem. Serpenyőben, zsír nélkül először a bőrös oldalán megpirítottam, aztán megfordítva, fedőt tettem rá, kisebbre vettem a hőfokot, és még egy kevés – régebben kisütött – kacsazsírt is raktam, mert nagyon kevés sült csak ki belőle. Aztán, amikor megpuhult, fedő nélkül még megsütöttem mindkét oldalukat, mert én úgy szeretem, ha jó puha, de közben ropogós.

És az utolsó nap, pénteken a másoknál „leghagyományosabb” vasárnapi ebéd volt: rántott hús hasábburgonyával, csemege uborkával. Igaz, a rántott húst pulykamellből sütöttem, és a panírozás csak liszt (keverve búza- és kukoricaliszt) és tojásból állt. A lisztbe kevertem egy kevés sót – a húst is megsóztam persze – a tojásba pedig fokhagymaport és tejet. A végén a maradék lisztből és tojásból összepacsmagolt akármiket is kisütöttem, ahogy az a legtöbb családban szokás.
Az a helyzet, hogy mi elég ritkán eszünk rántott húst, annak ellenére, hogy én imádok minden rántott dolgot, akár hús, akár zöldség. Így aztán, amikor mégis ilyet csinálok, akkor az ünnepinek számít.

Ennyi volt, jó volt, maradék főleg a köretekből keletkezett, ami nagyon kényelmes, valamivel kiegészítve még van egy-két ebédünk. Például a krumpli-káposzta mellé hurkát gondoltam.