Ez sem újdonság, máskor is meséltem már, hogy szoktam egyszerre több adagnyi húst megsütni, aztán különféle mellé- és hozzávalókkal változatossá alakítani. A hús lehet például csirkecomb – nálam talán ez fordul elő leggyakrabban – de akár sertéscomb, oldalas, sütőben vagy lábosban, zsírban sütve. Most én – nem először – libazsírban pulyka felsőcomb-filét sütöttem. Illetve nem is tisztán libazsír volt, hanem csirkezsírral keverve. Ez természetesen úgy keletkezett, hogy amikor valamihez lehúztam a csirkehúsról a bőrt, fagyasztóban összegyűjtöttem, aztán töpörtyűnek kisütöttem. Ezúttal úgy, hogy vettem hozzá bőrös libahájat is, és vegyesen csináltam, mondanom sem kell, hogy így finomabb. Aztán a töpörtyűt jól megesszük, a zsírt pedig kenyérre kenve, de főzéshez is fogyasztjuk. Ha meg hús sül benne, akkor dupla-tripla élvezet a liba(csirke) pecsenyezsír.
Először frissen, ahogy volt, sült húsként ettük. Ehhez hagymás krumpli volt, de úgy, hogy egy jó nagy fej hagymát felvágva megpirítottam – azon a zsíron – egy szép piros színű kaliforniai paprika szintén felkockázott felével együtt. Ebbe kevertem a megfőzött krumplit. Kicsit megnyomogattam – mert éppen nem szétfővős fajta volt itthon –, de nem annyira, hogy püré legyen belőle, és még együtt pirítgattam pár percig.
Másik alkalommal a sült húst kis darabokra vágtam. Húsos szalonnával, hagymával, (és ismét) piros színű paprikával összepirítottam. Fokhagymás tócsnit sütöttem, kis tenyérnyi, elég laposakat, erre halmoztam a húsos ragut. És még volt maradék a narancsos, lilahagymás salátából, azt még fölbővítettem további jégsalátával, azt is megettük hozzá.
Volt még további ebédekre sült hús párolt zöldséggel, főzelékkel is, meg persze hideg kajaként, zsíros kenyérrel, paprikával vagy savanyúsággal – én szeretem a zsíros kenyérhez nemcsak az uborkát, de pl. a csalamádét is.
Utolsó kommentek