A sertéskaraj sokak kedvenc húsrésze – a „rántott hús” többnyire automatikusan karajból készültet jelent – mások meg éppen nem nagyon szeretik, úgy tartják, hogy túl száraz, ugyanúgy, mint pl. a csirkemell. Én, ha néha karajt veszek, megpróbálom valami olyan módon csinálni, hogy mégse legyen száraz. Egyik jó módszer erre, ha valamivel megtöltöm. Most egészen egyszerűen csak sajtra esett a választásom, különösen, hogy volt egy kis darab, már száradásnak indult maradék Tilsiti sajt.
A húst már előzőleg fölszeleteltem, a széléről a vastagabb inas részt levágtam, a pici zsírosat bevagdostam. Hat vékony szelet volt, nem klopfoltam, csak icipicit megsóztam.
A kb. 10 dkg sajtot durvára megreszeltem. Mégis valamivel ízesíteni akartam, és mivel éppen a víkendházban voltunk, a kertben levágtam egy csokor snidlinget – már nagyon szépen megnőtt – felaprítva a sajthoz kevertem. Ezt szétosztottam a hússzeletekre.
A sajtos hússzeleteket amennyire tudtam, szorosan föltekertem, majd egy-egy szelet húsos szalonnával (baconnel) körbetekertem, és a nyitott részével lefelé egy mélyebb serpenyőbe tettem.
Először erős lángon pirítottam körbe, ettől már össze is sült a szalonna nyitott része, ezután kisebbre vettem a lángot. Mivel ebből a szalonnából nem sok zsír sül ki, kevéske libazsírt és pár csepp vizet is tettem rá. Lefedtem, és a hús megpuhulásáig így hagytam. Aztán ismét fedő nélkül, amíg elfőtt-sült a leve.
Köretként egy kissé módosított, variált tócsni volt hozzá. Ehhez 4 közepes szem krumplit a szokott módon, nyersen megreszeltem, de nem fokhagymát, hanem egy nagyobbacska, apróra vágott vöröshagymát kevertem hozzá. Érdekes, nemrég tudtam meg, hogy ez segít, hogy a krumpli ne barnuljon meg. És valóban így van. Szintén megreszeltem és belekevertem még két savanykás almát, héja nélkül. Ezután két evőkanál liszttel, egy teáskanál sóval jól összekevertem. Olajban, ahogy szoktam, evőkanállal belerakva, kicsit ellapítva kis lepénykékként megsütöttem. Így, almával és hagymával is finom, és könnyű, kellemes ízű lett.
Utolsó kommentek