Mert ugye a csőben is a sütőben, ezt az elnevezést a gratin, ill. gratinírozott helyett használjuk. A zöldbab a lehető legegyszerűbb módon készült, a sós vízben nem túl puhára főtt zöldbabot leöntöttem joghurt, kevés tejföl és egy tojás keverékével, sütőben addig sütöttem, míg az öntet megszilárdult.
A fasírthoz fél kiló darált pulykacombhúshoz két egész tojást, két kis fej aprított hagymát, három gerezd összenyomott fokhagymát, sót, borsot, majoránnát, pirospaprikát és petrezselymet kevertem. Végül a szokásos zsemle vagy kenyér helyett kb. három evőkanál darált zabpelyhet gyúrtam bele fokozatosan, annyit, hogy nem kemény, de jól formázható massza legyen. Zabpehellyel már máskor is csináltam fasírtot, de akkor azt nem daráltam meg, hanem helyette egy időre vízbe-tejbe áztattam. Úgy érzem, így, a darálttal jobb.
Általában a fasírtot vagy egyben, rúdban sütöm sütőben, ha pedig kis darabokban (labdában), akkor serpenyőben, olajban. Igaz, csináltam már minimuffin-formában is, akkor hideg büfé részeként. Most viszont úgy döntöttem, hogy megpróbálom kicsiben, de sütőben, ugyanis én szeretem a kérgét, és persze így több van, mint a rúdban sültnek. A tepsire sütőpapírt terítettem, vékonyan beolajoztam. Olajos kézzel formáztam meg a kis fasírtokat, aztán előmelegített sütőben, 180°-on, alsó-felső lángon kb. 25 perc alatt megsütöttem.
(Másik alkalommal hagyományos zöldbabfőzelékhez volt ugyanilyen fasírt. Most látom, hogy igazi zöldbabfőzeléket nem is írtam, csak konzervből készültet és citromosat, pedig szeretjük az egyszerű, fokhagymás-tejfölöset is.)
Utolsó kommentek