Hát, ez igazán nem nagy ügy, de ha az adagokat is figyelembe veszem, igazán megfelelő étel a fogyózáshoz. Tehát hogy ilyenkor természetesen nem csak azt figyelem, hogy miből áll az étel, hanem hogy ne legyen nagyobb egy adag, mint amennyitől elmúlik az éhség, de nem okoz túlzott teltségérzést. Maga a karfiol az egyik legideálisabb zöldségféle ehhez; alacsony az energiatartalma, megfelelő a rosttartalma, főtt állapotban is bőven tartalmaz vitaminokat és ásványi anyagokat.

Ennél jobban nem akarok „tudományoskodni”, akit ez bővebben, részletesebben is érdekel, úgyis utánanéz.

Nekem elég annyi, hogy a sok jó tulajdonsága mellett szeretem is, gyakran készítem különböző formában. Ez nem igazán egy különleges recept, inkább csak ötlet, de jó.

Most szokás szerint sós vízben megfőztem, ahogy máskor is, nem túl puhára, csak éppen annyira, hogy a „szárába” bele tudtam szúrni egy hegyes villát. Leszűrtem, jénai tálban egy rétegben elterítettem. Rákentem-locsoltam egy pohár 12%-os tejfölben elkevert egy egész tojást, majd jól beterítettem reszelt sajttal. Ez a sajt még a múltkori beszerzésből maradt finom, karakteres (azért büdösnek nem mondanám...) Gruyère sajt volt. Aztán a sütőben ráolvasztottam, rápirítottam a sajtot. Ehhez még nekem sem hiányzott a hús. (Persze más sajttal is jó ez, de igazán csak valamilyen jó, ízessel.)

Kb. nettó egy kiló volt a karfiol, 10 dkg a sajt. Ez kettőnknek – a párom is velem tart az étrendben – két napra elég ebédre. Sokszor főzök egyébként is két napra, olyankor úgy szoktam beosztani, hogy nem egymás utáni napokon esszük, hanem másik, sőt harmadik kétnapi étellel váltogatva.