Nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam! Hogy mennyire idegen, arról lehet esetleg vitatkozni, hiszen a lányom egy-két művével dicsekszem (majd még lesz pár), tehát a családban marad, de természetesen külön háztartásban.
Ő olyanokat is alkot a konyhában, amit én nem szoktam, valószínűleg nem is tudok. Ahogy sokan mások is, a kelt tésztákat a lehető legjobb forrásból, Limarától tanulja. Ezért nem is szándékozom leírni a receptet, aki akarja, megnézi ott.
Nemrégiben hosszú utazásra szendvicsként elkészítette a „napocskákat”, szerintem nagyon jól sikerült, talán még nem annyira szép, mint az, ahonnan nézte, de első alkalomra nagyon is jó.
És kókuszos brióst is sütött, én arra is nagyon büszke vagyok – helyette is. Az ilyesmi az, ami valahogy nem az én világom, nekem vagy türelmem vagy kezem nincs hozzá, nem tudom. Most már ez nem is nagyon fog változni, beletörődtem. És örülök, hogy a lányom meg tudja csinálni, szereti is, sikerül is. Ez nekem elég. És hogy most volt alkalma, hogy nekünk is hozzon kóstolót, ez nagyszerű.
Utolsó kommentek