Hallom a rádióban meg a tévében, hogy milyen gyenge lett a paprikatermés. Persze az időjárás miatt. És még más termés sem sikerült túl jól ebben az évben. Gyümölcsök, dió stb. Nagyon szomorú.
Elmondtam már, nem értek a kertészkedéshez, csak néha eljátszom a kerttel, virágokkal, egyebekkel. És ha nem sikerül, mindig úgy gondolom, hogy a hozzá nem értésem az oka, meg az is, hogy nem vagyok ott mindig, csak látogatóba járok a kiskertbe. Nem is ültetek sokfélét, virágokat, fűszereket – abból meg a legtöbb évelő, nem kell frissen ültetni, csak egy kicsikét pátyolgatni. És amivel időről időre megpróbálkozom, a paradicsom. Nagyon szeretem csak úgy megenni, frissen a tőről leszedve, mintegy gyümölcsként. És főleg az olyan fajtát, amit mostanában nemigen lehet megvenni a piacon sem, nem hogy a boltban. Azt a nagy, húsos-szaftos, nem éppen egyenletes felületű, sokszor meg is repedező, de nagyon finom fajtát. Volt, amikor eltettem magot, saját palántázással próbálkoztunk, néha még sikerült is. Idén az ottani kis piacon vettünk hat darab palántát – ez jóval méretesebb, mint ahogy a mienk szokott sikerülni – szépen el is kezdett fejlődni. És még vettünk két kisméretű, de korainak mondott fajtát is. No, a kicsikből az egyik szinte azonnal tönkrement, a többi növögetett, már nem győztem fölkötözni, magasabbak voltak nálam. Volt is rajta szépen, míg egyszer csak az egyik tövön nem pirosodni, hanem barnulni kezdtek a közepes méretű paradicsomok. De még mindig volt remény, le is szedtünk már 4-5 darabot a legnagyobbakból. Nem voltak akkorák, mint néhány éve, amikor jóval több mint félkilós is volt közte, de szépek. Elterveztem, hogy nemsokára, ha beérik a nagyobb része, itt az ideje a ketchup-befőzésnek, még akkor is, ha kell venni hozzá pótlást.
Eltelt kb. egy hét, mentünk. És megláttuk a növényre alig hasonlító, fekete valamiket. Mintha leforrázták volna, vagy nem is tudom … szörnyű látvány volt. Aztán kiderült, hogy a szomszédé, aki ott lakik, jobban is ért hozzá, mégis ugyanilyen lett.
(A kép még akkor készült, amikor minden rendben lévőnek látszott. Éppen a szakadó esőben szedtem az ebédhez egy kis friss bazsalikomot.)
Ezek után azt hittem, hogy nem is tudok már befőzni, elég késő is lett közben, majdnem véget ért a szeptember, nem is sikerült megfelelő paradicsomot venni. Még kis méretű befőttes üvegem sem volt elég. Viszont gyönyörű birsalmákat vettem, a kápia paprikából is volt még a piacon. Végül a barátaimtól kaptam egy csomó üveget és egy nagyszerű tanácsot. A friss helyett üveges, passzírozott paradicsomot vettem (olasz: passata). Ez jó minőségű, tartósító vagy egyéb adalék nincs benne, és ráadásul nem kell hámozni. Azért a passzírozást nem egészen úsztam meg, hiszen a paprikának is van héja, meg a birs rostjaitól is meg kell szabadulni, de legalább elkészült a házi fűszeres paradicsommártás, ami vagy ketchup vagy nem, de hogy sokkal jobb, mint bármelyik gyári, az – a családom és más kóstolók szerint is – egészen biztos.
Utolsó kommentek