Nem igazán vagyok mostanában igazi főzős-alkotós kedvemben. Tavaszi fáradtság, tavaszi fogyni akarás, tavaszi akármi is lehet az oka. Persze azért szoktam főzni, hiszen enni kell is meg még jó is. Sokszor főzök több napra, mindketten szívesen megesszük másnap is a jó kaját. Gyakran a már bevált ételeket főzöm, kicsike változtatással, hogy ne unjam meg – nem annyira enni, mint főzni. Nem akarom a változatokat úgy nevezni, hogy „update”, ez félreértésre adhat alkalmat, ezért csak „frissítve”. Végül is a lényeg ugyanaz, picike újítás a megmaradt alapok mellé.
Csirkemáj almával, tejfölösen
A megtisztított, részekre vágott csirkemájat ugyanúgy hagymával, fokhagymával kezdtem sütni, aztán adtam hozzá az almát. Fűszerként bors, gyömbér került hozzá, és amikor éppen csak sülni, illetve párolódni kezdett, ráterítettem egy pohár tejfölt, abban főtt készre, azaz puhára, porhanyósra. A végén kevertem hozzá egy jó evőkanálnyi metélőfokhagymát, csak mert volt a kertben, anélkül is nagyon jó.
A köret sós vízben megfőzött, villával kicsit megtört krumpli, benne elég sok petrezselyemmel.
A desszert, a túrós
És hogy egy kis édesség se maradjon ki – pedig az igazán ritkán van nálunk – volt még egy szirnyiki, vagyis túrólepény, ami az egyik kedvencem, most éppen őszibarackbefőtt kíséretében (mert örököltünk néhány dobozzal, ezért túl sok van itthon).
Utolsó kommentek