Úgy nagyjából húsz éve lehetett, hogy a barátainkkal és gyerekeinkkel, akik akkor még persze kisgyerekek voltak, nyaranként elmentünk egy-egy hétre „táborozni”, tehát sátrazni. Olyan helyeken voltunk, ahol nem tengtek túl a civilizáció áldásai, hogy úgy mondjam, eléggé nomád körülmények között. Akkor jól meg kellett tervezni a heti étrendet, hiszen nem volt hűtőszekrény, bevásárlási lehetőség sem. (Persze el tudtunk volna menni autóval vásárolni, ha minden kötél szakad, de nem erről szólt a nyaralás.) Természetesen a konzervek is szerepet játszottak a menüben, nem sorolhatom el az egészet, nem emlékszem, valószínűleg nem is nagyon érdekes. Konzervként mindig benne volt az általunk eltett lecsó is, amit legalább ketten adtunk össze, így még jobb volt. Egy kivétel, hogy egyikünk javaslatára bevettük a menübe, hogy: bolognai makaróni (vagy spagetti), persze húskonzervből. És a végső bevásárlásnál valaki megkérdezte: te hogy szoktad csinálni a bolognait? Én? Sehogy! És így válaszoltunk mindannyian. Ennek ellenére valahogyan megcsináltuk; a konzervből, szalonnából, paradicsompüréből, ebből-abból.
Utána, amikor hazajöttünk, egyik első dolgom volt, hogy a rendelkezésemre álló receptek alapján valahogy megfőzzem ezt az ételt. Azóta már többször is, persze egészen biztos, hogy ez nem autentikus bolognai, mert miért is lenne az? Más könyvekben a tésztára való mártások – sugo – néven ez csak a húsos nevet kapta, város nélkül. Nekem így is jó, szeretjük. Ha valaki biztosan tudja az igazi nevét, majd szól.
Mostanában így csinálom:
Két felkockázott hagymát olajon kicsit megpirítottam, hozzátettem két közepes sárgarépát, egy fehérrépát és egy kisebb darab zellert, megreszelve. Ezeket is pirítottam egy ideig, aztán beletettem fél kiló darált húst. Azzal addig sütöttem-pároltam, gyakran kevergetve, amíg a hús kifehéredett. Akkor megsóztam, belekevertem két kis doboz paradicsompürét, kevés vízzel felöntöttem. Lassú tűzön, néha megkeverve főztem, ha kellett, pótoltam a levét. Kb. félóra után tettem bele egy-egy csipet rozmaringot, kakukkfüvet, oregánót (fagyasztott frisset). Ezzel még tovább főztem félóráig. Akkor van kész, amikor szinte pépes lesz.
Most kicsit változtattam a szokásos receptem, mert volt kb. 30 dkg maradék barna csiperkegombám, azt kis darabokra vágtam, és beletettem, amikor már a hús elég puha volt, és azzal még főztem kb. negyedóráig.
Ez az adag nekünk legalább kétszerre elég, tehát a feléhez makarónit főztem, a másik felét befagyasztottam. Általában többet főzök egyszerre, szerintem nem is érdemes egy adagnak nekifogni.
Nem parmezán, csak Pannónia sajtot reszeltem rá, de úgy is nagyon finom volt.
Utolsó kommentek