Mostanában egy kicsit „rákattantunk” a sertéshúsra, abból is a tarjára. Ez ugyan csak a mi mértékünkkel mérve tűnik soknak, így is többet fogyasztunk szárnyasból, de valahogy többször került a szemem elé ez is. Egyik nap, mikor amúgy is vásárolni indultunk, a párom eszembe juttatta, hogy régebben vettünk néha egy nagyobb darab húst – legtöbbször sertéscombot – és azt többféle ételhez beosztottuk, egy részét egyben lesütöttem, amiből hidegen és melegen is többször tudtunk enni. Ez jó is volt, sok szempontból kényelmes is, azon gondolkodtam, hogy ezt nyugodtan megtehetjük a most már kétszemélyes háztartásunkban is, talán csak az adagot kell csökkenteni.

A terv kész volt, csak annyi változott a vásárlás közben, hogy nem combot, hanem tarját vettünk, az sokkal jobban nézett ki. Igaz, jó nagy darab volt, de mégis látszott, hogy nem túlságosan zsíros, csak éppen „átszőtt”, amennyire kell, hogy majd ne legyen száraz. Csonttal együtt több volt, mint két kiló.

Itthon aztán kicsontoztam, kettévágtam. Mivel soknak találtam, először közepéből vágtam négy szép szeletet, azt félretettem, majd jó lesz máskor, szeletben sütve. A csontot is eltettem a fagyasztóba, abból leves lesz.

A két nagyobb húsdarabot tepsibe fektettem, a fűszerezést is úgy intéztem, hogy utána már ne kelljen rakosgatni. Sóval, majoránnával bedörzsöltem, bekentem három evőkanálnyi libazsírral (az volt itthon), köré dobáltam egy fej fokhagymát, amit meghámozva gerezdenként két-három darabra vágtam.

Lefedve forró sütőbe tettem, de a fokozatot azonnal levettem 160 fokra. Így sütöttem egy órát. Akkor levettem a fedőt, a húst megfordítottam, közben rálocsoltam egy fél kisebb üveg lecsót. A továbbiakban néha meglocsoltam a saját levével, és amikor úgy éreztem, hogy már egészen puha, és beleszúráskor már átlátszó (nem piros) lé jön belőle, akkor felerősítettem a hőfokot maximumra, és körbepirítottam a húst.

Aztán kiemeltem egy tálra a szaft nélkül, és lefedve hagytam kihűlni – úgy nem szárad ki a széle sem.

Hidegen jól, vékonyra is szeletelhető, akár zsíros kenyérrel, akár csak salátával (ha fogyósabban akarom) nagyszerű reggeli vagy vacsora. És bár a külseje inkább barnás, ahogy az egy sültnél megszokott, amikor vágok belőle egy szeletet, ott érdekes, szép, rózsaszínes. Nem úgy, mint a nem átsütött, szándékosan rozéra hagyott húsok, ez más szín, más árnyalat, de jól, gusztusosan néz ki.

Ebédnek pedig a levágott szeleteket sütőben vagy mikróban meg lehet melegíteni. Ehhez hagymás rizst csináltam – a párolt rizst jól megpirított hagymával összekevertem – ezt mi nagyon szeretjük. Saláta helyett pedig tkemali, vagyis grúz fűszeres szilvamártás volt hozzá, ami a pikáns, csípős, savanykás ízével remekül kiegészítette.