Nem jelent ez semmi extrát. A különbség mindössze annyi, hogy a leginkább elterjedt, szokásos „magyaros” rakott zöldségek darált pörkölttel és rizzsel készülnek. A karácsony előtti időszakra tervezett, nem hízásbarát étrendemhez – úgy gondoltam – nem szükséges a rizs. És valóban, anélkül is tökéletes volt. Ugyanígy lehetne nagyon sokféle más zöldségből is, például én a zöldbabot is szoktam így, de most a lényeg éppen a kelbimbó, ami az egyik kedvencünk. Ez alkalommal sem a tervszerű vásárlás jegyében történt a dolog, csak megláttam a nagyon szép, friss zöld kelbimbókat. Egyetlen kifogásom volt csak, hogy elég nagyok voltak, de ez sem tartott vissza, hogy vegyek egy kilót belőle.
Mindennek van jó oldala is, így kevesebb darabot kell megtisztítani, és kevesebb a hulladék is. A tisztítás egyszerű, a torzsa végét le kell vágni, a külső leveleket csak akkor kell leszedni, ha már sárgásak, illetve hibásak. Több helyen láttam már, hogy úgy javasolják főzni a kelbimbót, hogy a kis torzsának a végét keresztben bevágják. Szerintem erre semmi szükség, ha csak nem pürét akar valaki főzni belőle, anélkül is megpuhul, mégpedig éppen úgy, ahogy a legjobb, tehát nem fő szét.
Ezután beáztattam hideg vízbe pár percre – mint minden káposztafélét – a biztonság kedvéért, hogy ha netán valamilyen élőlények (pl. levéltetű) laknának benne, akkor így kimásznak. Utána friss vízben kezdem főzni.
Jó sós vízben főztem, egy késhegynyi szódabikarbónát is tettem bele, ez segít megőrizni a zöld színét. Akkor jó, ha egy hegyes villát vagy tűt éppen, de nem túl könnyen bele lehet szúrni, ezért inkább többször ellenőrzöm. Amikor kész volt, leszűrtem.
Közben a fél kiló darált húst is feltettem. Ehhez egy jó fej hagymát kevés (csirke)zsíron megpuhítottam, hozzátettem 4 kicsi gerezd apróra vágott fokhagymát is, aztán a darált húst. Most nem akartam egészen pörköltesre csinálni, de hogy mégis szebb színe legyen, sóval eltett, darált piros paprikát tettem hozzá, így oldottam meg a sózást. Addig kevergettem, amíg kifehéredett a hús, utána fedő alatt főztem, amíg puha lett, és az összes saját levét elfőtte. (Attól függően, hogy milyen húsból készül, szükség lehet kevés víz hozzáadására is, de egyszerre mindig csak keveset, hogy ne főjön, inkább csak párolódjon.)
Öntetet kevertem, ebbe tettem bele a fűszereket is, így jobban eloszlik: egy pohár tejföl, egy tojás, só, borsikafű, kömény, végül két marék reszelt sajt.
A kelbimbókat mérettől függően három vagy négy szeletre vágtam. Tűzálló tálba rétegeztem, kelbimbószeletek, hús, kelbimbó. Ezt meglocsoltam az öntettel, aztán még egy réteg hús, a tetejére kelbimbó és az öntet nagyobb része. Ehhez a kelbimbó kb. kétharmad részét használtam el, a többit félretettem másik alkalomra.
Sütőben, 180 fokon összesütöttem. A tálalás természetesen nem nagyon szépen sikerült, kicsit szétesett, de ez az ízét nem zavarta. Hidegen jobban lehet darabolni, de azt nem vártuk meg.
Utolsó kommentek