elmesélek egy-két ételt, amit mostanában ettünk. Mindegyik olyan, ami már szerepelt, éppen csak kicsit másképp, ezért főleg emlékeztetőként írom le, mert pont ez a kis különbség az, amit utóbb el szoktam felejteni.
Tervezetten két napra szántam a sült tarja-krumpli ebédet, csak éppen a tarjából mindössze négy szelet volt itthon, de volt még négy szelet hosszúkaraj is, így együtt sültek a lehető legegyszerűbb módon. Fűszerkeveréket pici olajjal elkevertem, ezzel bekentem a hússzeleteket. Forró serpenyőben minden oldalukat hirtelen megsütöttem, aztán a lángot lecsendesítve, fedő alatt puhítottam meg. Hozzá hagymás krumpli volt. És persze saláta, majdnem görög saláta, csak az uborka hiányzott belőle, mert az nem jutott eszembe a vásárlásnál.
A második napon pedig párolt vegyes zöldséggel ettük a húst.
A saláta megmaradt fele – mivel a zöldséges változathoz nem ettünk belőle – bundás kenyérrel egy nagyon gyors ebédnek is megfelelt.
És még volt kockás tökfőzelék is, ez volt a következő, amit kipróbáltam úgy, hogy a nálam szokásos kapron, hagymán, pirospaprikán kívül beleaprítottam egy pici piros chilipaprikát is. Érdekes, hogy az a kis csípős íz is változtat az egészen. És mivel én szeretem, ha a főzelékhez valami húsféle is van, elővettem a fagyasztóba félretett olajbogyós, fetás fasírtot.
Utolsó kommentek