Most újra beütemeztem egy vasárnapi rántott husit, ami persze csirkemell-szelet volt, csak liszt, tojás, lisztbe panírozva. A tojásba belecsempésztem egy kis borsot és fokhagymaport, hogy érdekesebb legyen.
A legjobb mégis a köret volt, amúgy nyáriasan: egy jó, amolyan „mindent bele” vegyes saláta. Volt néhányféle maradék, amit csak találtam, azt mind belevágtam. Méghozzá kockára, és igyekeztem közel egyforma darabokra. Ugyanis az a mániám, hogy a citromlével készült – nagyon ritkán, leginkább vendégek kedvéért ecetes – salátához az alapanyagokat karikára, illetve hosszúkásra vágom, a joghurtos vagy tejfölöshöz kockára. Nem igazán tudom megmagyarázni, de így szoktam, így szeretem.
Volt egy uborka, négy kis fejes újhagyma, négy gerezd új, friss fokhagyma, egy arasznyi darab jégcsapretek, két zöldpaprika, egy háromnegyed csípős paprika, két paradicsom, egy maréknyi fekete olajbogyó. A hagymát kissé meg is sóztam, összekevertem mindent, arattam néhány zöldet a kertben is, így került bele kapor, kakukkfű, oregánó, petrezselyem, bazsalikom. Rácsavartam egy fél zöld citrom levét, aztán hozzákevertem annyi tejfölt, hogy viszonylag sűrű legyen. Remek saláta lett, a melegben, ami még akkor volt, éppen elég volt köretnek.
Utolsó kommentek