Előző hétvégém sütöttünk szabad tűzön, a húsvétin pedig főztünk. Mi mással is kezdhettük volna, mint egyik kedvencünkkel, a csirkepörkölttel. Párom megrendelte, hogy jó nagy adag legyen, maradjon belőle több napi adag. Ezért két egész csirkét vettünk, igaz, nem voltak túl nagyok, olyan 1–1,2 kg.

Ehhez elővettem már a nagyobbik bográcsot. Víkendházi háztartásunkban ugyanis három is van. Ez volt az első, ez egy halfőző bogrács, de persze másra is használjuk.

Eszembe jutnak a régebbi nyarak, amikor még kicsik voltak a gyerekeim, akkoriban úgy szerveztük, hogy szinte az egész nyarat ott töltöttük. Ezt úgy oldottuk meg, hogy mi felváltva vettük ki a szabadságunkat, a másikunk pedig onnan járt be dolgozni.

A szomszédságban is voltak gyerekek, igaz, kicsit nagyobbak, mint az enyémek, de ez nem zavarta őket, jól megvoltak együtt. És évente egyszer nagy, közös főzést-evést rendeztünk a szomszédokkal, akik közül az egyik horgász, de nemcsak fogja a halakat, hanem csodálatos halászlét is tud főzni. (Természetesen férfi.) Tehát ő főzött, két bográcsban – egy náluk, egy nálunk – az egyikbe nem került erős paprika, az volt a gyerekeké.

Aztán összeraktunk néhány asztalt – mindenki hozta a kerti asztalát, székeit – és óriási halászlé-evést csaptunk.

Sajnos, ezek a szép idők már elmúltak. Nemcsak azért, mert felnőttek a gyerekek, hanem sokkal szomorúbb okokból. De minden évben, amikor először előveszem a bográcsot, ez jut eszembe.

Aztán amikor már legtöbbet ketten voltunk, beszereztünk egy kisebb, háromliteres bográcskát is, nehogy a „túl kis adag a nagy edényben” visszatartson a kerti főzéstől. De mivel időnként nagy létszámú összejövetelt is tartunk, szükség volt egy nagyra is, ezért a társaság közösen vett egy húszlitereset, ami szintén nálunk lakik a sufniban, a ház ugyanis tele lenne vele.

Tehát most a közepesben főtt a csirke, friss paprika és paradicsom híján saját eltevésű lecsót tettem bele, egy üveg kétharmadát. Finom, sűrű szaftja lett. Hozzá pedig nokedlit csináltam, de azt persze a konyhában.

És maradt bőven, szétadagoltam, betettem a fagyasztóba, a pörköltfélék jól fagyaszthatók, csak nem szabad túl sokáig tartani. Ha vágyunk egy kis kerti, füstös ízű ételre, amikor éppen nincs mód főzni, jól fog esni.