Ez a sütemény családunk egyik nagy kedvence. Süteményes könyveket böngészve kiderül, hogy sokféle néven sokféle változata van, kis különbségekkel. Nálunk ez a kedvenc, vékony tészta vastag töltelékkel, és a neve is csak így egyszerűen.
A tészta: 21 dkg lisztet összegyúrok 14 dkg margarinnal, 7 dlg porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 2 tojássárgájával.
A töltelék: 5 tojásfehérjét 4 evőkanál hideg vízzel kemény habbá felverek, összekeverem 20 dkg porcukorral és 35 dkg darált dióval. (Most a gesztenyés rudacskákból kimaradt tojásfehérjét használtam a többlethez, de egyébként mindig gyűjtöm a fagyasztóban, ha valamiből, pl. majonézből kimarad.)
A tészta a klasszikus linzertészta, tehát zsíros, nehezen nyújtható. Vagy le kell hűteni nyújtás előtt, vagy – én ezt szoktam választani – egyszerűen belenyomkodom egyenletes vastagságban a tepsibe. A tésztát világosra sütöm, kiveszem. Megkenem baracklekvárral, kb. 1,5 dl kell hozzá. (Volt, hogy nagyon jót akartam, túl sok lekvárt tettem rá, ez nem vált be, a szélén a tészta alá folyt, odasült.) Aztán rákenem a habos-diós tölteléket. Visszateszem a sütőbe, szép színesre megsütöm.
Kihűlve lehet felvágni. Mivel én évek óta sütőpapírt használok, annak segítségével kiemelem egy vágódeszkára, ott hagyom kihűlni, másnap keskeny, hosszúkás darabokra szeletelem.
Ha éppen túl sok süteményünk van, és nem fogy el, ez kiválóan eltartható a fagyasztóban – kipróbáltam – és amikor szükség van rá, szobahőmérsékleten kiengedve egészen olyan, mint a friss. Jól jön ez néha.
Utolsó kommentek