Néhány napra elutaztunk pihenni egy kisvárosba, amelynek a gyógyfürdője és kis szállodája kellemes kikapcsolódást ígért. Be is váltotta, csak az időjárás nem volt túl kegyes, de nem adtuk meg magunkat. A fedett fürdő mellett ugyanis az úszómedence a szabadban volt, de azért azt is kihasználtuk, többnyire úgy érezhettük, hogy a medence csak a miénk, velünk együtt öt embernél több soha nem úszkált benne egyszerre. Úszás után pedig, amikor sikerült kimászni a viharos szélben, gyorsan berohantunk a meleg gyógymedencébe.
Mégis a pihenés, ami nem nyaralás, hanem korai tavaszolás volt, nagyon jó volt, sikerült kicsit feltöltődni, ezután talán sikerül újult erővel folytatni a tennivalóimat, beleértve a főzést is.
Ami a gasztró vonalat illeti, hogy úgy mondjam, nem semmi. A reggeli nem svédasztalos volt, hanem egy (hosszú) listából este lehetett megrendelni. Például olyanok voltak a listán, hogy: sült vagy főtt debreceni vagy virsli, 5 db; sült császárhús, 5 szelet, rántotta vagy tükörtojás 5 tojásból; sonkás vagy kolbászos hagymás rántotta 3 tojásból; felvágottas, sajtos vegyes tál – szerintem kb. 20 dkg – ebből háromféle összeállítás van: sonka-szalámi, császárhús-disznósajt, főtt tojás; felvágott, szalámi, kenőmájas. És még lecsó is, különböző változatokban.
Hát ez az a mennyiségű reggeli, amit mi nem bírunk elfogyasztani. Mivel én nem vagyok képes ehető ételt elpocsékolni, marad a csomagolás, a maradékok elvitele, hiszen azt még egyszer nem szolgálják fel (bár talán akad egyéb hasznosítási mód is). Nem voltunk ezzel egyedül, a legtöbb vendég kis csomagokkal távozott a reggelitől, például jó lesz majd vacsorára felkiáltással. Ez is igaz, de nekem még ezután is maradt ez-az, amit hazahoztunk, és itthon próbálom beleépíteni a következő napok menüjébe.
A pihenésünk nagyon jól sikerült, de azt gondolom, hogy ilyen mértékű (túl)ellátás fölösleges, az emberek étvágya különböző, talán a svédasztalos megoldás jobb lenne, amikor mindenki csak annyit szed a tányérjára, amennyit meg akar és tud enni.
Utolsó kommentek