HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) avokádó (3) bab (7) befőzés (26) brokkoli (4) büféasztalra (117) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (58) csirkemáj (22) csirkemell (124) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (56) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (117) főzelékféle (45) fűszer (32) gomba (31) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (48) hajdina (5) hal (39) hidegkaja (53) káposzta (20) karfiol (24) kelbimbó (6) kézimunka (7) kímélős (26) köret (77) krumpli (79) leves (39) low carb (13) mák (5) maradék (39) marhahús (13) mártás (48) menüterv ötlet (3) mesélek (20) olajbogyó (11) orosz (28) padlizsán (43) paprika (4) paradicsom (3) pörkölt (25) pulykacomb (22) pulykamell (17) rágcsa (23) rakott (48) rántott (49) reggeli (10) sajt (8) saláta (84) sertéshús (53) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (119) tészta (43) töltött (19) túró (18) uborka (5) zöldség (162) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Emlékekről – jócskán megkésve

2009.03.13. 17:08 BeckZsu

Valamikor tavaly keringett a gyerekkori emlékekről szóló körjáték, amikor Grenadine engem is megkérdezett erről. Készültem is írni, még képet is csináltam, de valahogy mégsem jött össze a dolog. Ugyanúgy, ahogy a többi körkérdés sem, most sorban megpróbálom bepótolni. Nem biztos, hogy érdekes lesz, de mégis... nem szeretem, ha elintézetlen dolgaim vannak, és ez valami olyasmi.

A gyerekkoromról ezt-azt már írtam, egy nosztalgiázós vkf kapcsán. Most valamiért először az jutott eszembe, amikor úgy 5-6 éves koromban a nagymamám elhatározta, hogy ideje, hogy kézimunkázni tanuljak – ő ugyanis fantasztikus dolgokat csinált; varrt, pókháló vékonyságú csipkéket és pulóvereket horgolt, kötött. Az első komoly feladatom az volt, hogy az általa készített szaloncukorhoz én vagdostam rojtosra a selyempapírt. Aztán kisimítgattam az összegyűjtött ezüstpapírokat, ami a selyempapírra került. Maga a szaloncukor fondantból* készült, akkoriban a boltban is olyat lehetett kapni (ez volt a konzum nevű), persze a házi biztosan jobb volt. Nem tudom, én nem bírtam és ma sem bírom megenni. Ugyanebből volt/van pl. a mignon (vagy minyon?) bevonata. Később történt már, hogy nagyapám mindig hozott néhány minyont, amikor jött, én bizony gondosan – és malacul – lehámoztam a mázat róla, és csak a belsejét ettem meg.

Aztán jött a hímzés. Kaptam ezeket a pici zsebkendőket, rárajzolva a hét napjainak neve és minden napra egy állatka. Ezen tanította nagymamám az öltéseket. Persze a körülhorgolást ő csinálta, az még nagyon nem ment nekem. Nehezen ment, sokáig tartott, de megcsináltam lassanként. Kötni is próbált tanítani, kevés sikerrel. Aztán sok év múlva, kb. 15 éves voltam, amikor az első pulóvert megkötöttem magamnak, úgy, hogy próbáltam emlékezni, hogy is kell. A hímzéshez még később jött meg a kedvem, de megjött...

Nem is tudom, miért éppen ez jutott most eszembe a sok emlék közül, de még az is lehet, hogy majd még mesélek felkérés nélkül is.

* Fondant – Francia eredetű szó, jelentése: olvadó. Elkrémesített cukor, a szaloncukor egyik alapanyaga. A cukrászatban használt fondant egy tésztaszerű, képlékeny cukormáz.

Szólj hozzá!

Címkék: személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://beck.blog.hu/api/trackback/id/tr61000368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása