Kacsanyapecse, pecsekacsanya stb. Nem tehetek róla, mindig ez jut róla az eszembe. Most azonban az is jutott, hogy milyen régen nem ettünk. Vettem tehát a vasárnapi ebédre egy egész pecsenyekacsát. De bármilyen szép lett volna, nem egészben sütöttem meg. Szétdaraboltam; két comb, a melle egészben, a háta kettőben és a két felső szárnya.
A benne elrejtett zúzát, nyakat és a szárny többi részét eltettem egy későbbi leveshez.
A bőrét a mellén bekockáztam, a combján csak egy-két csíkot húztam a késsel. Megsóztam, egy kevés fokhagymaport is szórtam rá, majoránnából többet.
A római tálat félórára vízbe áztattam, aztán kicsit kikentem libazsírral (úgy biztosan nem ragad a széléhez), beleraktam a húsokat, három almát meghámozva, félbevágva (persze a magházat is kiszedve) közé és köré tettem. A tetejére kevés rozmaringot és kakukkfüvet dobtam. (Van, aki úgy tartja, hogy a kacsához nem kell semmilyen fűszer a són kívül, de mint sok más, ez is ízlés dolga.)
A tálat lefedve hideg sütőbe tettem, 180 fokra bekapcsoltam. Másfél óra múlva nyitottam ki először, majd újabb félórára még visszatettem. Addigra megpuhult. Mivel túl sok leve + zsírja volt, áttettem egy tepsibe a húst, úgy tettem a sütőbe, most már maximumra, hogy a bőre jó ropogósra süljön. (A képen talán úgy néz ki, mintha égett lenne, de csak az alma miatt kicsit karamelles jellegű lett.)
Mellé karamellizált hagymát csináltam. Kb. egy kiló hagymát vastagabb cikkekre vágtam. A többsége lila volt, de kevésnek találtam, ezért fehérrel pótoltam. Libazsíron sütöttem, amíg puha és kissé barnás lett. Akkor belekevertem kb. két evőkanál mézet, azzal tovább kevergettem, a vége felé kb. ugyanannyi balzsamecetet tettem hozzá.
És akkor már csak egy kis libazsírban összekevert-tört krumpli került mellé.
Az ott maradt zsíros szaftot lábosban tovább sütöttem, amíg tiszta pecsenyezsírrá alakult. A májat zsírban megsütöttem, legalább az illúzió legyen meg, mintha „igazi” hízott máj lenne.
Ez a mennyiség még hármunknak is sok volt – a gyerekem is itt ebédelt –, egy hétköznapi maradék még került belőle; mi szeretjük a csontos hátát is lerágcsálni.
Utolsó kommentek