Én is nagyon szeretem a friss fűszernövényeket használni, de még nézni, szagolni is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szárítottak nem jók, nagyon sok közülük remekül szárítható, megmarad a jellegzetes íze, sokszor koncentráltabban, mint a frissben. Nálam a lakásban nincs hova tenni fűszeres cserepeket, ezért csak a hétvégi kertben vannak ezek a növények, amiből teszek egy keveset a fagyasztóba is, amit télen frissként tudok használni, és sokat meg is szárítok.

Az előző hétvégén levágtam az idei utolsó adagot; a borsikát és a kakukkfüvet. Ezek ugyan kibírnák a telet is a kertben, de majd tavasszal szépen kihajtanak – remélem –, ezek pedig szárítva kerülnek a spájzba.

Miután levágom, kisebb csokrot kötök belőlük, azt folyó vízzel jól lemosom, lerázom, aztán felakasztom száradni. Amikor csörgősre száradt, lemorzsolom a száráról – lehetőleg sötét – üvegbe teszem. Így nagyon jól megőrzi a színét és illatát is.

A piacon van egy árus, akinél rengeteg szárított fűszernövényt lehet venni. Tavaly nála vettem ilyen medvehagymát, sajnos, az idén nem volt. Ugyancsak elmondta, hogy zsályája sincs, pedig azt a családja rendszeresen fogyasztja teaként. Nálam pedig túlságosan sok zsálya termett, tehát miután megszárítottam, vittem neki – persze nem kereskedelmi mennyiség, de a családnak egy időre elég. Én ugyan ajándéknak szántam, de ő cserébe adott nekem néhány fej gyönyörű, és nem kínai fokhagymát. Tetszik, hogy így visszatértünk a cserekereskedelem korába.