HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) avokádó (3) bab (7) befőzés (26) brokkoli (4) büféasztalra (117) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (58) csirkemáj (22) csirkemell (124) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (56) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (117) főzelékféle (45) fűszer (32) gomba (31) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (48) hajdina (5) hal (39) hidegkaja (53) káposzta (20) karfiol (24) kelbimbó (6) kézimunka (7) kímélős (26) köret (77) krumpli (79) leves (39) low carb (13) mák (5) maradék (39) marhahús (13) mártás (48) menüterv ötlet (3) mesélek (20) olajbogyó (11) orosz (28) padlizsán (43) paprika (4) paradicsom (3) pörkölt (25) pulykacomb (22) pulykamell (17) rágcsa (23) rakott (48) rántott (49) reggeli (10) sajt (8) saláta (84) sertéshús (53) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (119) tészta (43) töltött (19) túró (18) uborka (5) zöldség (162) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Klasszikus hétvégi menü – nálunk

2008.11.06. 16:56 BeckZsu

1. Marhahúsleves maceszgombóccal

A leveshez most háromféle húst vettem, lapockát, szegyet és utólag, mert nem lehetett kihagyni, marhafarkat, vagyis, hogy szebbik nevén mondjam, ököruszályt. Annál jobb leveshús nincs is szerintem. Aztán még nagyon erősen kacérkodtam a velős csontokkal is, de ezen a ponton már megfékeztem magam: majd legközelebb.

Hogy én hogyan főzöm a húslevest, már leírtam, de maceszgombóccal már igen régen nem volt, aminek több oka is van. Pl. jó ideig nem láttam a boltokban normális maceszt (vagy pászkát, ahogy tetszik), meg a férjem nem annyira rajong érte, főleg azért, mert mindig az jut eszébe, ahogy az én édesanyám csinálta; az íze nagyon is jó volt, csak mindig olyan kemény golyók voltak, hogy ha az ember el akarta vágni, kiugrottak a tányérból.

Most viszont normális formájú tönkölymaceszt vettem, és alapvetően mégis úgy készítettem, ahogy otthon tanultam, mégsem lett kemény, sem szétfővős, hanem pont jó.

Maceszgombóc

A 25 dkg maceszlap felét nagyobb darabokra törtem, fél pohár vízbe beáztattam – ez nem lepi el, időnként megforgattam.

A másik felét – ezt régen nyújtófával törtük össze – aprítógépben egészen kicsi darabokra zúzattam.

A két részt összekevertem, sót, szerecsendiót, gyömbért és bővebben őrölt borsot és egy késhegynyi sütőport szórtam bele. Két tojást jó habosra felvertem, hozzáadtam egy evőkanál libazsírt, azzal is felvertem, majd a maceszhoz kevertem. Egy kanálnyi petrezselyemmel együtt jó alaposan összegyúrtam, és egy órára (lehet több is) a hűtőbe tettem pihenni.

Utána diónyi gombócokat görgettem belőle, és a levesből kimert lében, külön lábosban lassú tűzön megfőztem. Amikor a tetejére feljön, érdemes egyet kettévágni, és megnézni, hogy belül is átfőtt-e.

Nálunk ez a leves a gombóccal, a rengeteg zöldséggel, utána a főtt hússal, amihez tormát ettünk, olyannyira elég egy egész ebédnek, hogy vacsorázni sem tudtunk utána.

Így van nálunk az, hogy ez – úgy is, mint a hétvégi menü első fogása – szombaton volt, a második fogás pedig vasárnap.

2 komment

Címkék: leves marhahús

A bejegyzés trackback címe:

https://beck.blog.hu/api/trackback/id/tr27753993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Főz és fecseg · http://fozesfecseg.blogspot.com/ 2008.11.06. 21:24:18

Szerintem eddig még azért nincs komment, mert a nyálcsorgatástól nem tudnak írni.
Kedves Zsu, alkalomadtán nézzél be hozzám kérlek!

BeckZsu · http://beck.blog.hu/ 2008.11.07. 08:00:13

F&f, köszönöm és köszönöm!
süti beállítások módosítása