... a mindenhol jól bevált vasárnapi ebéd. A rántott hús nálam csirkecomb, kicsontozva, szép szeletté formázva. És csak liszt-tojás-lisztbe panírozva. És nem krumpli volt mellé, hanem egy nagyon finom zöldségkeverék, zöldfűszeres sóval ízesítve, kevés olajon megpárolva. Ezt mind nem is érdemes leírni, volt már ilyesmi.

Akkor mégis miért? Egy dolog volt kísérleti ebben, legalábbis számomra. Barátaim tanácsolták, hogy próbáljam ki a fritőzolaj néven kapható pálmaolajat a sütéshez. Ők már kitapasztalták az előnyeit, hogy nincs szaga, amit éppen sütünk, kevesebb zsiradékot szív magába, leszűrve többször felhasználható, mert nem ég meg.

Mivel az én konyhám a szobában van (vagy fordítva?), még akkor is terjed az olajszag, ha be van kapcsolva az elszívó, miközben sütök, ezért nem mindegy, hogy milyen az olaj. A fritőzt ugyan ritkán veszem elő, úgy érzem, hogy kétszemélyes adaghoz nem érdemes, most, serpenyőben sütve a húst, megpróbáltam ezzel a pálmaolajjal, és valóban: semmi szag nem maradt utána. És az is stimmelt, hogy a kiszedett húsok után sokkal kevésbé lett zsíros a papírtörlő. Szóval eddig bevált. Bízom benne, az is működik, hogy hosszú ideig nem romlik az állaga, mert viszonylag ritkán sütök ilyesmit. Bizonyára már többen használtak ilyet, nekem újdonság volt, és jó tapasztalat. (Nem reklámnak szánom, csak elmeséltem.)